Anyáknapjás

Tudom már egy ideje, hogy bármennyire is szerettem volna, sajnos nem tudunk ott lenni az oviban a jövő heti anyák napi ünnepségen. Pedig szerintem ez az óvodás lét csúcspontja, szülő szemmel mindenképpen az. De emlékszem, milyen lelkesen, és szorgalmasan készültünk mi is az oviban, iskolában erre a napra, gyártottuk az ajándékokat, tanultuk a verseket, próbáltunk.

A húsvét közelsége, az óvodai beiratkozás miatt tolódott itt most ilyen későre, hogy legyen elég idő az ajándék készítésre, és a verstanulásra, mert hogy olyan picikék ők még, kell nekik az idő.  Kicsit fájt a szívem. Egészen máig. Mert amikor ma mentem Mátéért, akkor hatalmas meglepivel fogadott. Egy egész ölnyi ajándékot adott át, igaz nem mind az én járandóságom, mert a nagyszülőknek is készített valamit, külön-külön.

Borzasztó zavarban volt, rágta a pulóvere ujját, és az istennek sem mondta volna el azt a verset, amire Veronika néni igen bőszen biztatta. Majd abban maradtunk, hogy itthon majd biztos elmondja. De öltözés közben azért odabújt, és boldog anyák napját kívánt, hatalmas puszival, és csillogó szemmel kérdezgette, hogy örülsz? és tetszik amit csináltam? Én pedig csak hüppögve tudtam válaszolni, hogy hát persze, hogy tetszik, hát persze hogy örülök:) Hogyisne örülnék:)

Ezt a szivecskébe nyomott kis Mátékezet kaptam én:

Egy vers volt mellétűzve, amit én eddig nem ismertem:

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Talán nem is baj, hogy így elsőre lemaradunk a nyilvános szereplésről, nem Máté miatt, ő biztos szuper lett volna, hanem miattam. Ha már egy ilyen kis folyosójelenettől ennyi könny tud szökni a szemembe, akkor elázott volna a parketta a csoportszobában:)

A nagyszülők ajándékát nem árulom el. Csak annyit, hogy valamelyik este a fürdőkádban ezt a verset mondta és mutogatta:

Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.

Hát akkor is elmorzsoltam néhány könnycseppet:)))