Bolognai körkép

Mivel Matyi rendszeres déli alvó, és legkésőbb fél 2-kor zsákként dől ki és alszik másfél-2 órát, így olyan hajdanvolt  egész napos kirándulásokat mint amilyeneket tettünk korábban most nem tudtunk szervezni, ezért hogy ne maradjunk kirándulás nélkül szerveztünk magunknak egy hétvégét Bolognában.

Milánóból Bolognába vonattal el lehet jutni akár 1 óra alatt is, (42 euróért), meg 3 óra alatt is, (13 euróért), de mi egy köztes verziót választottunk és 2óra 18 perc alatt értünk oda, amit Máté ügyesen végigaludt, Milán pedig barátkozott a mellettünk ülőkkel, és rájöttünk hogy Ő tud olaszul (is), mert ugyanolyan remekül elbeszélgetett az olasz nénivel, mint velem.

Bolognáról elsőre mindenkinek a bolognai spagetti ugrik be, ami eredetileg nem is spagettiből, hanem tagliattelle-ből készítenek, és helyi ételnek számít a tortellini is, nem mellesleg pedig Olaszországnak erről a sík vidékéről származik a parmezánsajt, és  a pármai sonka. A város kisboltjainak polcai roskadoznak a hatalmas parmezántömböktől, és helyben készített tésztafélék sokaságát lehet megvásárolni. Imádom ezeket az üzleteket, annyira hangulatosak, ínycsiklandóak.

A másik ami szerintem Bolognáról még beugrik, az az egyetem. A Bolognai egyetem a legrégibb Olaszországban, 1088-ban alapították, de Európában is az elsők között van. Akkoriban még csak jogi egyetemként működött, majd egyre bővült, és pl. itt tartották az első anatómiai órákat is. Az egyetem régi magjában üzemel ma a városi könyvtár, ahová sajnos csak olvasójeggyel lehet bemenni, de az épület egy része ingyenesen látogatható, és már az is igazi csemege, csodaszép falfestmények és freskók között lehet körbesétálni a kastély árkádjai között.

Bologna egyébként remek választás szinte bármelyik évszakban, mert a megőrzött középkori épületek oszlopcsarnokai megvédenek az időjárás viszontagságaitól. Így egy cseppet sem bánkódtunk, amikor hozva a formánkat a vasárnap délutáni sziesztánkból sűrű esőre ébredtünk. Az Árkádok alatt szépen el lehet sétálni egész nap, mert már maguk az árkádok is csodaszépek:)

A város központjához érve azért akár esik, akár fúj, érdemes kimerészkedni az árkádok védelméből, és körbejárni a két térből álló főteret. A Piazza del Nettuno közepén áll a hatalmas 16. századi Neptunusz-szökőkút, és a városháza, a Piazza Maggiore-t pedig egyértelműen a város védőszentjéről elnevezett, soha be nem fejezett San Petronio bazilika áll, melyet nagyobbra akartak építeni mint a Szent Péter bazilika, (1390-ben kezdték építeni) de a lecsippentett pénzek miatt nem tudták befejezni, és a homlokzat még ma sincs kész, és most is dolgoznak rajta, állítólag 2013-ra késze lesz.

A tér, méretéből adódóan igazi gyerekfuttató , van itt lufihajtogató bohóc, söprögetős autó, galambok és lépcsők, Matyi bármilyen fáradtnak mondta is magát, ezen a téren mindig szárnyra kapott és teljesen megkergült.

A város egyébként telistele van templomokkal, mindegyik hatalmas, kupolás, de olyan is van, ami olyan, mintha csak egy egyszerű kapun mennél be, csak aztán veszed észre, hogy egy hatalmas templomba érkeztél. Néhányba mi is benéztünk, de bevallom, nekem egyik templom olyan, mint a másik, még a híresnek mondottak között sem igen tudok különbséget tenni.

Amíg nem készültünk Bolognába, addig én nem tudtam, hogy Pisa mellett Bolognában is van ferde torony, nem is egy, rögtön kettő. (Due Torri). A középkorban a város vezető családjai emeltek ilyen tornyokat, akkoriban 180 is volt belőlük, mára azonban alig maradt meg belőlük néhány. A Due Torri a két legnevesebb család tornya, amit vetélkedésből kezdtek építeni. Az egyik torony sajnos gyenge alapokra épíült, így azt egy földomlás miatt vissza kellett bontani, így az most 48 méter magas, és 3 méter a dőlésszöge. Borzasztó ferde ám!!!! ( A Pisa-i torony 3.9 méterrel tér el a függőlegestől)

A nagyobbik torony stabilabb, bár ennek az állapota is romlóban van, ez 97 méter magas, dőlésszöge valahol 1 és 2 méter között van  valahol,  eltérő információkat találtam róla. Ez a torony látogatható, jobban mondva megmászható. Csupán 498 lépcsőfokot kell megmászni, és már fenn is vagyunk a torony tetején, ahonnan  fáradságunkért cserébe csodaszép kilátást kapunk Bologna piros háztetőire, templomtornyaira, kupoláira, és a távoli hegyekre. Tényleg fantasztikus! Bár ez a lépcsőzés már csaknem meghaladta az erőnlétemet, de megérte felhúzni magamat. Szerencsére út közben vannak pihenőplaccok beiktatva, ahol ki is lehet nézni, így bámészkodásnak álcázva lehet kicsit kifújni magunkat:)

Persze nem hagyhattuk ki hogy megkóstoljuk a város specialitását, és ettünk bolognait Bolognában:)

Bologna az a fajta város, ahol évtizedeket el tudnék tölteni ugyanazokon az utcákon sétálgatva, mert minden ház tartogat valami újat, mert minden sarkon van valami szép, valami érdekes, legyen az csak egy kapu kopogtatóval, vagy egy kocsibeálló, vagy egy lámpa, vagy egy falra festett régi címer. Emellett az egyetemnek köszönhetően fiatalosan nyüzsgő, de mégsem túlzsúfolt.  Nem lehet unatkozni. Mi legalábbis nagyon élveztük, nagyon tetszett, és sok más város mellé Bologna is   felkerült az ahová szívesen visszajönnék listámra.