Megint... vagy még mindig

Az, hogy minden rendszeres időközönként visszatérő köhögőrohamom közben ki akar szakadni a tüdőm, az, hogy fáj a hátam és az egész mellkasom, és ráz a hideg, az, hogy felváltva vagyunk jobban-rosszul Apával, attól függően ki vett be épp gyógyszert, ez mind eltörpül amellett, hogy vasárnap este Máténak még vizes borogatással sem sikerült teljesen lehúzni a lázát 39.8-ról, és amellett, hogy Milánt tegnap délután AZONNAL kórházba akarta küldeni a doktornő. Végül látva az elkámpicsorodott ábrázatomat, csak beutalót kaptunk, meg egy lázcsillapító injekciót, és a lelkünkre kötötte, hogy BÁRMI van, akkor bevisszük. Szerencsére nem volt semmi. Bár éjjel 10 percenként megébredt, de nem volt forró, nem sípolt.

Mára mind a ketten jól vannak. Máté teljesen lázmentes volt egész nap, és Milánnak is csak hőemelkedése volt.

Ők már gyógyulnak szerencsére!

Már csak nekünk kell összeszedni magunkat!