Oviban hétfőn-kedden

A hétfő reggelt némi szorongással, de egyben kíváncsisággal telve vártam, hogy vajon hogy fogja érinteni Matyit, hogy a pénteki szünnap és a hétvége után most megint oviba kell menni. De az aggodalom feleslegesnek bizonyult. Bár hétvégén meglehetősen furcsán viselkedett velünk, olyan volt mintha haragudna ránk, és ha csak lehetett nem is szólt hozzánk, nem is jött oda, és szinte levegőnek nézett, mindenki mással(mert mamánál voltunk a hétvégén) viszont normálisan viselkedett, de az oviról egy szót sem mesélt. Az tabu téma volt, egészen tegnap délutánig.

Szóval eljött a hétfő reggel, és Máté nem túl lelkesen de beletörődött, hogy oviba kell menni, néhányszor elszajkózta ugyan, hogy ne menjünk, meg maradjunk itthon, de legalább menjünk be vele, de az, hogy Apa is itthon volt, és együtt készültünk, az nagyot lökött szerintem rajta.

 

Első körben úgy volt, hogy Apa itthon megvár Milánnal, míg mi elmegyünk az oviba, nem akartam a hétfő reggelt rátukmálni, ki tudja mi lesz alapon. De Matyi ragaszkodott hozzá, hogy Apa is velünk jöjjön, így családilag állítottunk be az öltözőbe, és egészen addig nem is volt semmi baj, míg pontosan velünk szemben rá nem zendített egy testvérpár, hogy ők bizony oda be nem mennek. Így aztán Matyi is rákezdett, és kérlelte Apát, hogy menjen be vele.

Nem ment persze, de Máténak az is elég volt, hogy kicsit akkor maradjon a folyosón, ami így is szokott lenni, és sírva bár, de bement a csoportba, pár perc múlva pedig már orrot fújt, és ült az asztalhoz reggelizni. ÉÉÉSSSSSSSS egész nap nem volt bele probléma, az óvónéni szerint, mintha kicserélték volna a hétvégén. Igaz, még nem annyira bátor, hogy egyedül bevegyüljön a többiek közé, de ha valaki (óvónéni-dadus) odamegy vele a szőnyegre, akkor már egy ideig elvan a többiekkel. Kezd most már leszakadni Veronika néniről, már nem ül egész nap az ölében, és nem fakad sírva, ha eltávolodik tőle egy lépésnyire, de azért még ölbe veteti magát olykor-olykor.

Minden nap van torna, egyelőre még csak a csoportszobában, aztán ha jobb idő lesz, akkor a tornaterembe is át fognak menni, és ezt nagyon szereti Máté. Ez hozta meg az áttörést is, mert a torna közben kezdett el bratyizni Ibolya nénivel, és a torna volt az első dolog, amiről mesélt itthon, teljesen magától. No meg az ebéd, amit még mindig maradéktalanul bepusztít, van amikor még repetázik is.

Ma reggel pedig igazi premier volt: Máté SÍRÁS NÉLKÜL ment be a csoportba, és nem láttam pontosan hogy történt, de mintha összeölelkezve vállon veregették volna egymást Ábellel:) Pedig ma még korábban is mentünk, hogy Apa is részt vehessen az eseményen.

Szóval nagyon ügyes volt, és nagyon büszke vagyok Rá!

Úgy látszik a múlt heti kedd-szerda volt az abszolút mélypont, amikor egész nap sírt, és azóta egyre jobb. Remélem sokáig így marad.

És csak suttogva jegyzem meg, hogy még nem szedett össze semmit, igaz, karácsony előtt beteg volt, de akkor nem volt ovi, úgyhogy nem fogok meglepődni, ha ezen a héten már doktornénihez is kell majd mennünk, de hátha nem:)