Az utolsó napokban

Az elmúlt év utolsó napjai is eseménydúsra sikeredtek mifelénk. A karácsony utáni pár nap ugyan kecsegtetett egy kis láblógatással, de aztán eljött a 29-e, amikor is Matyi elfoglalta az őt megillető gyerekszobát. Miután minden szekrény alá begyömöszöltük a közösen választott autópályás padlószőnyeget és az ágy is átkerült, és amikor már épp vállon veregettük volna egymást, és szusszantunk volna egyet, no ekkor az ágy matracával Matyi leborította a karácsonyfát.

Persze volt sírás-rívás részemről, mert az idei fánk tényleg olyan szép volt, csillaggal, gyöngyökkel, és égőkkel, ami szépen tükröződött este az ablaküvegben. Én már akkor mondtam, hogy akkor szedjük le, de nem tettük, visszaállítottuk, bár nem lett már olyan szép, mert lekerültek az égők, a gyöngyök is összevissza álltak, de másnap volt Milán szülinapja, és szerettük volna még, hogy meglegyen a fa.

Éjjel Máté a SAJÁT szobájában aludt mint a bunda, és még arra sem ébredt fel, hogy 1 óra tájékán a fa újra a földre került, így reggel megint azzal indítottunk, hogy visszaállítottuk, ímmáron harmadjára.

Milán szülinapja félcsaládi körben telt el, az ünnepelt maga nem igazán értette mi ez a nagy felhajtás, és jobbára csak álmosan pislogott körbe, így az ajándékosztás ebéd előttre, a gyertyafújás pedig a leves és a második közé hozódott előre.

A legnagyobb sikere a csomagolópapíroknak, és a marcipánnak volt, a gyertyafújásban pedig Máté is besegített.

Néhány év (egész pontosan 4) kihagyás után idén újra baráti körben köszöntöttük az új évet. Máté egész nap be volt sózva, hogy buliba megyünk, mi inkább baráti beszélgetős volt, mintsem ereszd el a hajamat, de hát Máténak mindenképp esemény:) Ő persze a szokott idejénél egy kicsit később kidőlt, és nem zavarta az álmát sem a mellette szóló zene, sem a mellette síró Milán, sem az éjféli petárdázás. Amikor hazainduláskor felnyaláboltuk volt is nagy csodálkozás, hogy hová megyünk, aztán meg azon gondolkodott hazáig, hogy miért nem apaautójával jövünk haza, miért a bácsiéval, (értsd: taxi)k)és hogy mi lesz akkor apautójával:)

Milán jobban bírta az éjszakát, ő csak 11-re merült ki teljesen, egész addig partyarcoskodott, jött-ment, koccintott a flaskájával, ropit ropogtatott.

Az új év első napja ennek megfelelően nyugalomban telt, és az becsülettel megfőzött és elfogyasztott lencseleves után mindenki egy jó kis délutáni szundival köszöntötte 2011-et.

Ma pedig ezerrel készülünk a dolgos hétköznapokra. Holnap munka, ovi, Milánnak bébiszittyó. Izgalmas évkezdésnek ígérkezik:)