Suttyomban

Egy röpke, de mindennapos délelőtti káosz után,  miután végre sikerült kitalálnom, hogy Milán nem szeretne a kiságyában forgópörgőzni, hanem inkább a játszószőnyegen heverészne, Matyinak viszont esze ágában sem volt korához méltó játékkal elütni az időt amíg én összecsapok egy carnonarát, mert ő viszont forgópörgőzni akart... szóval mikor végre mindenki a helyére került, és én is a konyhába, akkor Milánmanó egyszer csak hopp, és hátról hasra fordult. Hibátlanul. Minden keze-lába jó helyen volt, nem alatta nem fölötte, ott ahol annak lennie kell.

Szemtanúja nem volt a nagy eseménynek, én már csak az eredményt láttam, amikor bekukkantottam a konyhából, és Milki büszkén feszített hasrafordulva, és egy katicabogarat tanulmányozva.

Persze utána lefotóztam az örömmámorban úszó arcát, de a memóriakártyánk beadta a kulcsot, én nem adja oda a képeimet.

Pörögnek az események:)