Előbbutóbb

Lassan-lassan hazatérünk... holnap még Bécs felé visz az utunk, ott töltjük a hétvégét, aztán megyünk haza... sajnos...

De majd lesz sok kép, amit rendezni kell, és sok élmény, amit mesélni.

Elöljáróban annyit, hogy a fiúk példásan viselkednek (többnyire), tényleg egy szavam sem lehet:)

Matyi már egy hete éhségsztrájkol, pedig svédasztalos reggelink-vacsoránk van, szóval ehetne amennyit csak bír, de nem, most mindenre csak azt mondja, hogy nem, és reggel krumplit kérne, mert az csak este van, este pedig kakaót, mert az meg csak reggel. Ennek eredményeképpen most már a tavalyi nadrágjait is elhagyja magáról...

Matyi lábaujjai között valószínű úszóhártya nőne, ha még egy napot maradnánk, ki sem lehet szedni a vízből, pedig már rongyosra van ázva a kezelába. Ennek eredménye egy mérsékelten folyó Matyiorr.

Milán:)))) hát... többnyire alszik és vigyorog. (kivéve ma) Néha már lelkifurim is van, amikor a szomszédszoba hasonlókorúja folyton csak nyűglődik, és mindig valakinek a rázni kell a farát. Az a kisfiú vészesen hasonlít Matyira, amikor ilyesmi idős volt...

Aztán majd kíváncsi leszek, milyen lesz a visszarázódás az szürke hétköznapokba... mert a nyaralást nagyon hamar meg tudtuk szokni:)