2010. május 7., péntek

Betegesen

Mint minden évben, idén is bekopogtatott hozzánk a szokásos éves tavaszi nátha, bár a megszokottól eltérően most én kezdtem a sort. Általában én szoktam utoljára átesni rajta, miután már mindenkit kikúráltam belőle. Most én indítottam. Nyilván a hirtelen beköszöntő nyári meleg nem tett jót, ilyenkor könnyebben veszem le magamról a kabátot, pulóvert, hogy érezzem a bőrömön a nap melegítő sugarait. A következménye meglett a vagányságomnak, már bő 1 hete nem tudok kikecmeregni az orrfolyásból. Volt pár napig fullasztó köhögésem is, de szerencsére az hamar tovább állt, maradt a végeláthatatlan orrfolyás.
Szerencsére Milánnak csak egy lájtos 2 napos orrfolyása volt, de nem volt vészes, még orrszívósporszívót sem kellett bevetni, elég volt az orrcsepp., úgy látszik Őt még valamennyire védi az anyatej. A porszívót szeretem a legeslegeslegvégére hagyni, ha már minden kötél szakad. Nem kellett. Örültem.
De korai volt az öröm, és nem is tudom hogy képzeltem, hogy Matyi majd nyomtalanul átvészeli ezt az időszakot... tegnap délutánra már az ő orra is csöpörészett, estére bedugult, és jó szokásához híven Matyinál az első nap az orrfolyást-orrdugulást mindig láz kíséri. Most sem volt ez másképp... szerencsére az éjjel félálmában szájába csöpögtetett nurofen hatott, és rövid idő múlva már hűvösödött a buksija. Azóta sincs nyoma se a láznak, az orra viszont egy patakéval vetekszik. Szerencsére ő már ügyesen fújja az orrát, többnyire... ha nem bohóckodja el, így remélem, hogy a porszívót most sem kell elővenni.
Úgyhogy most nyomjuk magunkba a gyümölcsöt és a mézes teát, mert vasárnapra topon kell lennünk, mert akkor keresztelődnek a fiúk és hogy nézne már ki, hogy családilag trombitálunk a templom első sorában....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése