Beiratkoztunk

Tegnap akartunk, de először a gyerekek hisztije, majd elalvása, majd az eső keresztbe tett nekünk, így ma mentünk. Két oviba is jelentkeztünk, az egyik a körzetes, oda azért, a másik pedig a bölcsis, oda pedig azért. A nyílt napokról lemaradtunk, mert nem voltunk itthon, és telefonon a bölcsis tűnt szimpatikusabbnak. Aztán élőben már nem volt annyira szuper, bár nem tudom kivel sikerült beszélni, mert bemutatkozni nem akaródzott neki, viszont gyorsan közölte, hogy ha decemberi a gyerek, hát akkor BIZTOS hogy semmi esélye, és különben is miért akarom oviba adni, mikor otthon vagyok a másikkal úgyis. Azért én mondtam, hogy kitöltenék egy papírt, ha nem baj, mert hátha... és különben is honnan tudja, hogy jövő januárban is itthon leszek még a másikkal? Erre nem nagyon mondott semmit, de szájhúzva azért adott egy papírt, amit kitöltöttünk, és ugyanilyen szájhúzva méltóztatott elvenni, és biztos ami biztos még egyszer az orrom alá dörgölte, hogy decemberi gyerekkel mit akarok én... Majdhogynem azt mondta, hogy gondolkoztam volna előbb, és nem kellett volna decemberi gyereket szülnöm...Nyilván nem vele beszéltem telefonon, hanem valamelyik segítőkészebb kollegájával, aki viszont határozottan azt mondta, hogy persze-persze, írassuk csak be, aztán majd lesz valami.

A másik, a körzetes ennél viszont sokkal jobb benyomást tett rám, igaz, hogy várakoztunk ott vagy fél órát, de legalább jól körbejártuk, felmértük a terepet. Itt már sokkal kedvesebben fogadták az én decemberi gyerekemet, még az sem bántotta a szemüket, hogy Kistesója is van, akivel én otthon vagyok. Biztatni mondjuk ők sem biztattak, de nem is ez volt a cél. Tudtuk, hogy ez lesz, tudjuk, hogy nem sok esély van arra, hogy ebben a tanévben oviba kerül Matyi, és szerencsére most még nem is annyira égetően fontos.

Épp akkor voltunk ott, amikor uzsonnáztak a gyerekek, Matyi is ment volna velük enni. Addig -addig mondogatta, hogy Máté is eszik, míg kapott egy kis ropit. Mire berágcsálta jöttek ki a gyerek öltözni, hogy mennek az udvarra. Máté le volt nyűgözve az ovisoktól. Az ovisok meg Milántól. Mindenképp ölbe akarták venni. Végül kiegyeztünk egy lábsimogatásban. Aztán mondták, hogy menjünk velük az udvarra, mert ők még szeretnének Milánnal babázni. Aranyosak voltak:)

Hát ez volt ma... aztán majd meglátjuk...

Mindenesetre jó tapasztalat volt.