Ezer dolog van, ami kavarog a fejemben és jó lenne leírni, de valahogy nem állnak össze a mondatok, és idő sem nagyon van arra, hogy összerendezzem a káoszt a fejemben. A napok csak telnek, szinte ugyanazzal a menetrenddel, hacsak lehet, akkor kint a levegőn, vagy az udvaron teszünk-veszünk, vagy hatalmasat sétálunk-motorozunk, vagy játszóterezünk. (na erről készülök majd egy eszmefuttatásra).
Tavalyhoz képest Matyi már nagyon otthonosan mozog a játszótéren, a kedvenc az még mindig a homok, de most rákapott a mérleghintára is, és most már a nagyok csúszdáján is csúszik, pedig oda csak kötélen lehet felmászni. De ma közölte, amikor a kis elefántos csúszdán csúszott kettőt, hogy ez kicsi Máténak. Mit tehettünk mást? Átmentünk a nagyra.
Így játszóterezik Milán:
A legutóbbi Matyiskedvencem, itt épp a kisszékén állva macskákat néz az ablakban.
Az itthoni dolgaimmal pedig vészesen el vagyok maradva. Több rend vasalnivaló kiált utánam minden alkalommal, amikor elmegyek a kupac mellett. Igyekszem kevésszer elmenni mellette. Ott csúsztam el hogy az eddig vasalással töltött időt most játszótéren töltjük, vagy Milán kisajátítja magának, ami érthető, hisz olyan kevés az az idő, amikor csakmiketten vagyunk, és ha már Matyi is ott van, akkor előbb-utóbb övé lesz a főszerep. Mint pl. akkor is, amikor Milán futását akartam megörökíteni, de végül Matyi öltözködése lett belőle.
Még szerencse, hogy remek konyhamesterek vannak a háznál, akik gondoskodnak a vacsoráról. Itt épp pizzát sütnek:
Hát így telnek el a napok, hipphopp már este is van:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése