Fő az egészség

A tegnap és a ma hőse egyértelműen Milán volt. Mégpedig azért, mert hősiesen csendben, korát meghazudtoló módon tűrte az őt ért attrocitásokat.

Tegnap ortopédián voltunk, a szokásos 6 hetes rutin. (igen, mi 9 hetesen kerítettünk erre sort, ekkora kaptunk időpontot). Persze Milán az odaúton elaludt, és már előre sajnáltam, hogy arra fog szegény felébredni, hogy valaki a lábát rángatja. Aztán végül nem arra kelt, mert bár pontban időre érkeztünk mind a négyen , mert mi így szeretjük, mégis vártunk vagy egy fél órát. Már kezdtem is kicsit aggódni, mi lesz, mert Milek kezdte elveszíteni a türelmét, de végül nem vesztette el, és végül sorra is kerültünk.

Nagy szerencse volt szerintem, hogy egy kislánnyal karöltve hívtak minket be, aki hasonló korban járt mint a mi Milánunk, így ahogy egymás mellé kifektettük őket, egyiküknek sem tűnt fel, hogy deréktól lefelé gyorsan le lettek pucérítva, sőt az sem, hogy a doktornéni ide-oda hajtogatta a lábukat, nyomkodta, csavargatta. Ők csak békésen szemezgettek egymással, és egyikük sem sírt. Ez csak azért fontos, mert az idegen gyerekek sírását nehezebben viselem, mint a saját gyerekeimét.

A diagnózis alapján Milek csípője teljesen rendben van, a doktornéni nyomát sem látta annak a kötöttségnek, ami a kórházban még megvolt, hála annak, hogy mint rutinos másodikgyerekes már ott elkezdtem tornáztatni, úgy ahogy Matyit is annak idején. kaptam is ezért egy halk "ügyesen csinálta Anyuka"-t, ami bevallom símogatta a lelkem.

Mindezek ellenére, az én gyerekkori csípőficam-gyanúm miatt, biztos ami biztos, kapott egy beutalót csípőuh-ra, ahol reményeim szerint ugyanúgy nem fognak találni nála semmiféle elváltozást. Mondjuk elvileg Matyinak is én vagyok az anyja, és őt mégsem küldték uh-ra emiatt. És azt sem értettem, hogy a mi köze van a Milán csípőjéhez annak, hogy hányadik gyerek, de biztos sok, mert a neve után ez volt a második legfontosabb dolog, amire rákérdeztek. Mindegy.

Ma pedig Kis Hősünk pocak ultrahangra volt hivatalos. (nekem mondjuk meggyőződésem volt, hogy pocak és koponya uh-ról van szó, de csak pocak volt). Matyit erre a vizsgálatra sem küldték el anno, úgy látszik ennyit változott az egészségügy 2 év alatt. Persze megint alvó gyerekkel érkeztünk, és fél órát vártunk kb. , de nem volt gáz. Milek csak a vizsgálóban tért magához, amikor kedves doktorbácsi bekenegette a pocakját a hűvös zselével, és kellemesen masszírozgatni kezdte az uh fejjel. ennek örömére Milek kitolt 2-3 pukkát( ahogy Matyi hívja).majd elégedetten végigvigyorogta a vizsgálat hátralévő részét. Nekem pedig nosztalgikus hangulatom támadt, mert a mi családunkban leginkább csak az én hasamat szokták kenegeti a nyúlós zselével, és nem is volt az még olyan régen, amikor én feküdtem az asztalon és bámultuk családilag a monitort. A monitort most most is néztem én, de kevésbé volt számomra felismerhető a látvány, így kevésbé volt izgalmas is.

Kedves doktorbácsi itt is egy "minden rendben, anyuka"-val bocsátott utunkra.

És az orvososdinak még nincs vége, ez egy ilyen hónap... jövő héten kapja Milán az első oltását... ezzel beindul a gépezet.