Végülis mondhatom azt, hogy ha az átlagot nézem van két normálisan működő gyerekem.
Az egyik azért sír, mert enni akar, a másik pedig azért mert nem.
Az egyik sír, mert álmos és már aludna, a másik pedig egyáltalán nem fáradt, és eszében sincs az alvás.
Mondom én, hogy jó kétgyerekesnek lenni:) mert így láthatom az érem mindkét oldalát... egy és ugyanazon pillanatban:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése