Számokban

Hogy mennyivel sanyarúbb a sorsa a második gyereknek az több fronton is mérhető lehetne. Az egyik, hogy míg Matyinál szinte könnyekig hatódtunk minden hétfordulón, és soha el nem felejtettük volna hogy lemázsáljuk, addig a Kisebbiknél ugyan megemlítettük, hogy jé, már 1 hetes, és hogy este majd mázsálás lesz, de ezt el is felejtettük. Így az első hetes számadatok hivatalosan 8 naposak, mert tegnap azért az utolsó pillanatban sikerült rádobnunk Őfelségét a mérlegre.

Egész pontosan 3050g-ot nyom, tehát visszanyerte a születési súlyát, sőt icipicivel túl is haladta azt. Most aztán már semmi sem állíthatja meg a sonkásodásban:)

Egyelőre még mindig többet alszik, mint amennyit ébren van, ébrenlétének 90%-át evéssel tölti, a maradék 10%-ban pedig békésen nézelődik, és tűri Matyi szeretetét, ami  időnként kicsit erősre sikeredik. Milán egyelőre még bírja. Engem néha a szívroham kerülget.Nem igen sír, kivéve a fürdést, ami még nem tetszik neki annyira, de majd alakul.

Matyi után nekem még mindig furcsa, hogy létezik ilyen gyerek, aki ennyire immunis a külvilágra, és TÉNYLEG csak eszik-alszik. Hűűűű mennyire utáltam az ezirányú kérdéseket Matyival, aki többet sírt, mint aludt. Nem tudom meddig fog tartani ez az áldásos állapot, jó lenne ha minél tovább, de addig is élvezem minden pillanatát, és erőt gyűjtök a rosszabb napokra.

Matyi 2 hátsó rágófogat növeszt egyszerre, szerencsére tünetmentesen.

Én pedig ma 31 lettem. A Fiúk virággal köszöntöttek, édesek voltak:) Ésssss, Mamára hagyva a prücsköket, kettesben mentünk el Apával. Hová máshová, mint egy bababoltba:)))) De jó volt nagyon. 1 gyerekesként sem akadt sok alkalom arra, hogy Matyi nélkül menjünk bárhová is, nemhogy 2 gyerekesként. Matyi akkor ébredt, amikor hazaértünk, Milek teljesen átaludta a távollétünket.

Mire másra vágyhatnék még ezek után? Semmire.