Segítség a háznál

Nyilván Matyi is érzi, mint ahogy én is, hogy nem vagyok már a régi. Így ahol tud, segít, próbálja magát hasznossá tenni. A házimunkából eddig is kivette a részét, mosásnál ki-be pakol, segít teregetni, mostanában seperni is akar, és lelkesen porszívózik. 

Ami valóban nagy segítség, hogy többnyire szépen elpakolja maga után a játékait. Van, amikor csak segítséggel hajlandó, de sokszor egyedül is megcsinálja, és van, hgoy kérés nélkül is, ilyenkor jön, és be is jelenti, hogy "pakom". 

Újabban a konyhában próbálja magát hasznossá tenni. Ha egy pillanatra is megállok a kunyhapult előtt, ő már megy is a székért, és mondja, hogy "húz". Előfordul, hogy csak mellettem ácsorog, és csipeget valamit, vagy sorbarakja a gyümölcsöket, adogatja a krumplit, beledobálja őket a vízbe, de van, hogy feladatot kell neki adni, nincs mese. Ilyenkor próbálom bevonni őt valami kevésbé veszélyes, és elronthatatlan feladatba. Így pl. a múltkor ő lapította a pizzatésztát a tepsibe, maszálta rá a szószt, szórta meg sonkával (bár több sokna került a pocakjába, de annyi baj legyen). LEgutóbb pedig ő forgatta a lisztbe a karfiolokat. Igaz, hogy minden csupa lisztes lett, még a fülébe is került, de olyan elégedett volt, és olyan lelkes. És az is igaz, hogy duplaannyi időbe telt a panírozás, mint egyedül.

 

 

És a munkájának gyümölcsét aztán minidg jóízűen el is fogyasztja. 

Itt épp kacsacombot rágcsál urasan:

 

 

Hétvégén pedig az egyenlőség jegyében Apának segített a kertben. Szép napos idő volt, és Matyi nagyon élvezte a kerti munkát. Most már egyszerűbb feladatokat tényleg rá lehet bízni. Ilyen volt pl. a lehullott falevelek zsákba tömködése. Persze megunta egy idő után, és akkor már viccesebb volt szétrugdosni az összegereblyézett leveleket:) 

Aztán segített fát ültetni is, ügyesen fogta a fát, aztán a kis lapátjával lapátolta a gödörbe a földet. Miután végeztek, akkor ő előlről akarta kezdeni, és ki akarta venni újra a fát a földből...