Minden kornak megvannak a maga szépségei, és kérdései. Kezdődnek ott,
hogy ül-e már, áll-e már, jár-e már, beszél-e már, mit eszik,
átalussza-e az éjszakát, stb. stb... reggelig sorolhatnám. A Matyi
korában az épp aktuális, mindenhol bárki szájából elhangzó kérdés az
hogy szobatiszta-e már?
Nem, még nem szobatiszta, de majd az lesz. Ha nem ebben a hónapban,
akkor a következőben, vagy az azt követőben, amikor benne is felmerül
majd az igény rá.
Tavaly nyáron még úgy gondoltam, hogy az idei nyár majd jó alkalom lesz,
hogy próbálgassuk a pelusmentességet. Aztán úgy alakult, hogy
meglehetősen kevés időt töltöttünk itthon, egyvégtében sosem volt több 1
hétnél, így nagy értelmét nem láttam, hogy nagyon belemélyüljünk valami
rendszerbe, amit aztán idegen helyen nem tudunk alkalmazni. De azért
vettünk egy wc-szűkítőt, ha mégis úgyis adódna úri kedve a
fiatalemberünknek, hogy kipróbálná a legkisebbik helyiségünket, akkor
ennek ne legyen akadálya. Úgy gondolom, hogy ha egy mód van rá, akkor a
bilis részt kihagyjuk a műveletből. Egyrészt semmi értelmét nem látom,
hogy először bilire, majd wc-re szoktassam, másrészt számomra a bili
amolyan kihelyezett pelus, amivel még több gond van, mint a pelussal,
amit egyszerűen csak lekapok-kidobok, míg a bilit tisztogathatom minden
egyes művelet után. Brrr... én ennél azért kicsit finnyásabb, és lustább
is vagyok. Persze ha azt látjuk majd, hogy bili nélkül nem fogunk
semmire sem jutni, nyilván be fogunk szerezni egyet, és félre fogom
tenni minden felgyülemlő ellenérzésemet.
Szóval wc-szűkítő...Néha-néha rá is kéretzkedett, ücsörgött egy darabig,
letépkedett egy fél tekercs wc-papírt, és már jött is le.
Aztán néhány hete a fürdés előtti lepucérodás alkalmával mindig megállt
a tv előtt (csípőretett kézzel) és előfordult, hogy ha nem voltunk elég
szemfülesek, akkor bizony a padlóra csorgott az anyag. Persze utána már
hiába céloztuk meg az erre a célra szánt helyiséget, ott már nem
sikerült produkálni.
De olyan is volt már, hogy Matyi egyszer csak a wc-ajtó előtt
szobrozott, kérve, hogy hadd mehessen be. Bement ráült, a szokásos
papírtépés, aztán semmi. De nem erőltettem semmit. Nem ültettem órákig a
wc-n, hogy addig onnan le nem száll, amíg nem történik valami.
Aztán tegnap este megtörtént az áttörés!!!!! Ugyanaz a tv előtt állós,
csípőretett kezes forgatókönyv szerint történt minden, ahogy szokott,
csak most lehet, hogy időben érkeztem... nem tdom... de mentünk a wc-re,
és kis várakozás után megtörtént a csoda.... egy csepp, majd kettő is a
wcben landolt. Nagy volt az öröm, mindenki részéről. Matyinak annyira
megtetszett a dolog, hogy szegénykém erőlködni kezdett, hogy még, még,
még jöjjön valami.
Mi meg persze közben ujjongtunk és agyondícsértük. Olyan ügyes volt!
Nyilván nem gondolom, hogy ez most már mindennapos lesz, és a
szobatisztaság innentől fogva sétagalopp, és jövő héten már nem kell
pelenka. Dehogy! De az első, legnehezebb lépést megtettük ezen a hosszú
úton, amin majd szép lassan, a Matyi tempójában végigmegyünk. De azt
mindenképp pozitívumnak könyvelem el, hogy úgy láttam Matyiban is jó
érzések szabadultak fel, nem traumaként élte meg a dolgot. Ha így halad,
és rákap az "ízére" akkor még az is lehet, hogy a télre csak egy pelenkással lesz dolgom.
Mindenesetre furcsa lesz, ha Matyi már nem lesz pelenkás Akkor már tényleg nagyfiú lesz, visszavonhatatlanul.
UI: Friss: A délelőtti peluscserénél újra megcéloztuk a
mellékhelyiséget, és a próbálkozást megint csak siker koronázta:)))
Ennyire egyszerű lenne??? Ilyen hirtelen felnő a fiam??? Egyik napról a
másikra???
Így most újabb elcsomagolandó darabbal bővül az amúgy sem kicsi
bőröndünk, a wc-szűkítővel, mert ha már így ráérzett a mikéntjére, akkor
semmiképp ne maradjon félbe:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése