26.hét, 99 nap

99 nap. Ennyi van  vissza a számláló szerint a szimbiózisunkból. Rémesen kevés. Pláne, ha hozzáveszem azt is, hogy én ennél kevesebben gondolkodom, egy olyan 7-8 nappal. Szóval tényleg rohan az idő. Azt gondoltam, hogy mivel most itthon vagyok, és semmi dolgom, most biztos minden más lesz, mint ahogy Matyival volt. Igen, tényleg minden más. Még jobban el vagyok maradva mindennel, mint vele voltam. Szerencse, hogy nagy vásárlásokba most nem kell belebonyolódnunk, így talán a rémálom része, ami Matyival kísértett anno, hogy nem tudjuk hazahozni a gyereket, mert nincs neki itthon semmije, az talán elkerül. De!!! Lelkiekben még mindig van mit feldolgoznom, megemésztenem, és mintha ez most lassabban menne, mint 2 évvel ezelőtt. Akkor olyan jó volt elképzelni, hogy hamarosan lesz egy gyerekünk, hogy fiunk lesz. Most sokszor bele sem merek gondolni, hogy 3 hónap múlva 2 gyerekünk lesz, és 2 fiú. Az érzéseim teljesen ingadozóak, hol nagyon várom már, nagyon kíváncsi vagyok, és nagyon biztos magamban, hogy minden rendben lesz, hogy mindennel jól fogok boldogulni. Máskor pánikba esem, hogy úristen, mit fogok csinálni két gyerekkel, hogy fogom tudni őket ellátni, gondoskodni róluk, szeretni őket. Ilyenkor legszívesebben kérnék még egy kis gondolkodási időt, kis időt, hogy emésszem még magamban az eseményeket, hogy tervet csináljak, amit aztán felboríthatok, és fel is borítok, hogy elképzelhessem a mindennapjainkat, amik aztán úgysem olyanok lesznek, mint ahogy azt elképzeltem, hanem hol sokkal jobbak, hol sokkal rosszabbak. 

Lelki tusáim közben a Kisebbik viszont egyre aktívabb, egyre többször, és egyre erősebben jelzi, hogy lassan-lassan nem nagyon fog elférni. Érdekes, hogy pontosan ugyanott nyom, jobbra fent a bordáim között, ahol régen Matyi is, és ami már akkor is nagyon fájt. Szerintem még mindig nem olyan élénk, mint Matyi volt, de lehet, hogy ez csak azért van, mert többet mozgok, mint akkor, és ilyenkor Ő békésen ringatózik a vízben. 

És hogy mikor nevesíthetjük szegény, hát.... most már legalább vannak tippjeink. Közös nevező még nincs, igazi nagy favoritnév sincs. De majd lesz. Van még kilencvenvalahány napunk, hogy döntsünk:)))

 

És az aktuális pocakfotó:

 

 

A vérképem és a terhelt cukrom is tökéletes:)))