Az elmúlt napokban...

... volt vidéki nagyszülő látogatás, szülinapozás, tortaevés, egyéb rokonlátogatás, diópakolászás, pohártörés, fecsegés, aranyoskodás, mindenhová puszitadás, hisztizés, pocakban lakó Kistestvérnek beszélés, simogatás, köldökön benézés, pohárból most már csakisegyedül ivás, és csakis azt amit mi, viráglocsolás, lépcsőnmenés egyedül a harmadikra, új kalap hordás, és ehhez hasonló hétköznapi, mégis érdekes dolgok.

Volt nagy kirándulás, Szilvásváradon jártunk, ahol Matyi tanubizonyságot tett a teherbírásáról, mert a völgybe kifelé szinte végig a saját lábán jött, ami azért nem kis táv. Tesómék bő háromnegyed óra alatt tették meg, mi ezt Matyitempóban két és fél óra alatt abszolváltuk, de megérte, mert nagyon élvezte. A mindenhol csordogáló patak teljesen lenyűgözte, szinte csak rohangált az út egyik oldaláról a másikra, és csodálkozott, hogy itt mindenhol víz van. Ha hagyjuk, akkor bele is ment volna, de nem hagytuk, mert akkor garantált lett volna a hiszti, amikor abba kell hagyni a pancsolást. Szerette az állatokat, az őzeket, a kacsákat, a halakat, de a kedvence egy sétalovaglásra odatámasztott ló volt, akit nagyon bátran meg is simogatott oda és vissza is. Tetszettek neki a hatalmas  fák, aminek meg akarta fogni az ágait, nagy nehezen sikerült lebeszélni róla, de először még egy botot is magához ragadott, hogy hátha azzal majd eléri. Tobozokat gyűjtött, dobált, bottal az utat kapirgálta, kavicsot dobott a tóba, ugatott, hápogott, halacskázott, színészkedett, bohóckodott. Élvezte. És mi is. Este nem kellett altatni, egy nyikk nélkül elaludt olyan fél 9 magasságában, és reggel 9-ig egy hangja sem volt. Már ezért megérte:)

A Kisebbik is egyre gyakrabban és félreértést nem tűrően jelzi bentlétét. Mozdulatai egyre határozottabbak, már nem csak lágyan simogat, ajajj, mi lesz itt még később:))) Ha evésről van szó türelmetlen, én szinte még fel sem fogtam, hogy éhes vagyok, a következő pillanatban már érzem azt a mostazonnal érzést, de igazán kívánósnak nem mondanám magamat.  A közérzetem elég ingatag, hol jobb, hol még magamat is a pokolba kívánnám inkább. De lassan félidőhöz érünk, hihetetlen gyorsan telik az idő, és én még mindig nem gondoltam bele, hogy két gyerekem lesz, nem is olyan sokára.

Egyre inkább kisfiúnak gondolom, érzem, de lehet, hogy csak azért töményedett be bennem ez az érzés, mert az elmúlt napokban mindenki csak kislányról ábrándozott, hogy az milyen jó lenne Matyi mellé. Szerintem juszt is kisfiú lesz!!!!