Kisfiúból nagyfiú

Akik ritkán látják Mátét, mindig megjegyzik, hogy mennyit nőtt a legutóbbi találka óta, és hogy már milyen nagy fiú. Igen, ez így van, bár az én anyai szememnek sokszor nem olyan látványos a változás. Az elmúlt napokban, hetekben azonban olyan mértékű fejlődésen ment át Matyi mind testileg, mint beszédügyileg, mind szocializáció terén, ami még engem is megfogott, és szinte percenként rácsodálkozom, hogy hogy lehet az, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt az én ölbematyim, és itt van helyette egy sohamegnemálló, örökkéfecsegő, bohóckodó, önálló nagy fiú. 

Matyi kisebb korában nem volt épp társaságkedvelő. Ő inkább olyan bújós volt, anyás, idegenektől sírva fakadós, nehezen oldódós. Néhány hónapja még elképzelhetetlennek tartottam, hogy Matyiból ilyen vagány, vandál, játszótérréme kisfiú lesz. De az lett. Hogy mikor vetkőzte le a gátlásosságát, nem tudom. De mára már ő az, aki a testi kontaktust keresi idegen gyerekekkel a játszótéren, odamegy, megsimogat, érdeklődik. Itthon is egyre kevésbé van rám szüksége, persze jó ha ott vagyok aa közelben, de elvan egyedül is, legtöbbször csak rohangál a szobákban fel-alá, kezében mindig valami aktuális szerzeménnyel. És közben be nem áll a szája. Persze nem igazi beszéd ez, csak amolyan babanyelv, de aranyos, és van néhány "szófordulat", aminek már én is tudom az értelmét, mint pl. az egu, edu, (elgurult, eldőlt) tikka,(ha valamit kinyit vagy becsuk, és csattan) bú, (jelen esetben nem a tehenet jelenti, hanem mindent ami zúg, a porszívót, a fűnyírót, a mixert, stb.) Szóval kezdjük egymást megérteni. Ő is egyre jobban engem. Egyszerű "parancsokat" teljesít, ha akar, pl. kapcsold be a tévét, hozd ide a zoknidat, dobd ki a szemetesbe, ilyesmi. Hogy a ne mássz fel a kanapé karfájára, ne állj az asztal tetején, ne dobáld szét a kölesgolyót, és ne locsold ki a teádat felszólításokat miért nem érti, azt még nem tudom. 

Összességében mégiscsak jó fej gyereket kaptam, akinek van saját humora, de a miénket is érti, és nevet. Kedvence az elbújós-megkeresős játék, és a fogócska, ha egyedül játszik akkor pedig a dobáljuk szét minél jobban az összes játékot ami a keze ügyébe akad című. Ezt én kevésbé szeretem. 

A jó időre való tekintettel nagy kedvenc lett a  kert, ebéd után már hozza a cipőjét, veszi a sapkáját, és nincs mese, menni kell. Kifulladásig kint vagyunk, elsétálunk vásárolni, majd játszótérre, ahol órákon ár rohangál, csúszdázik, kismotorozik, kislánybabakocsit tologat, ismerkedik, majd haza, és még a kertben nyomulunk, de még így is sírás van, amikor be kell jönni, legtöbbször azért mert én már alig állok a lábamon. 

 

 

 

Elfáradt: (10 másodpercre kb.)

 

 

Hétvégén lezajlott Máté első bográcsosa. Matyi is nagy segítség volt, ő volt az, aki lefoglalta a kutyát, és a melegre való tekintettel locsolta az udvart.

 

 

 

Már ilyen nagy fiú:)