A kis kukta

Nem panaszkodhatom, mert Máté személyében remek segítséget kaptam a konyhába. Míg én nagyban dolgozom a konyhapulton, addig Ő ugyanazt csinálja kicsiben általában a lábam alatt a földön. Jön, nyitja a szekrényt, veszi elő az edényeket és a számára odakészített fakanalat és főz, úgy ahogy tőlem látja, kavar, kóstol, és megint kavar. Néha odacsap a fazéknak, had szóljon. Ezt nem tőlem látta. Vagy én teszek neki az edényébe pár szem kölesgolyót, hogy legyen mit kavargatnia, vagy Ő tesz bele valamit, amit épp talál, tegnap pl. a cipőjét főzte meg. Nagyjából tudja, melyik edényekhez, tálakhoz nyúlhat, de azért néha bepróbálkozik és előhúzza a mélyre eldugott teflonjaimat, ilyenkor néz rám a kérdő bociszemeivel, hátha... De nem, és amikor mondom neki, hogy azt nem, mert az az Anyáé, akkor szomorúan visszateszi. Jó fej:)