Az ölelésben az a jó, hogy akár kapod, akár adod, mindenképpen részese
vagy. Úgy gondolom, az ölelésnél nincs őszintébb érintés, nincs mögötte
hazugság, álszentség, mert ki szeretne testi közelségbe kerülni egy
olyan emberrel, akit egyébként nem tart sokra. Magam részéről szeretem
az ölelést, és mióta Máté is nagy mestere lett eme
szeretetnyilvánításnak még jobban a szívembe zártam.
Ilgyától
kaptam egy virtuális ölelést minap, és igen-igen jólesett. Az anyaság
sok előnye mellett az egyik részemről az, hogy belemélyültem a
blogolásba, és ennek köszönhetően új ismeretségeket, barátokat
szereztem. Igen, barátokat. Mert Többeteket nem ismerem face to face,
mégis barátaimnak tartok mindenkit, aki bepillantást enged nap mint az
életébe, hát mi más lenne ez mint barátság. És ez persze fordítva is
igaz, hisz aki minden nap jön hozzám, az talán többet tud rólam, mint az
a barátom aki nem olvas, mert találkozásaink alkalmával nem térünk ki
minden apró részletre, amit itt esetleg leírok.
Szeretném ezt az ölelést továbbadni Nektek.
Vicának, akinek képeit mindig csodálattal nézem, meg amúgy is...
Cuckának, akinek a pozitivizmusa mindig erőt ad, humora mindig megnevettet,
Andinak, akinek a külföldi tapasztalatait egyszer hátha én is hasznosítani tudom,
Mazsolának, akinek a lelkében annyi szépség van,
Popianyunak, akinek izgalommal olvasom a napi feljegyzéseit, és a visszaemlékezéseit, mert olyan jó,
Vikcinek, aki szerintem egy olyan stramm anyuka, amilyen egyszer én is szeretnék lenni,
és vissza kell ölelnem Ilgyát,
aki annyi, de annyi ötletet ad át blogján keresztül, hogyha én csak
fele ennyire lennék kreatív, hát én már akkor összetenném a kezemet, és
nemmellesleg meggyőz arról, hogy két gyerekkel is van élet:)
és végül oda kell adnom egy ölelést Sbodi-nak, márcsak az egy cipő miatt is, amiben járunk, meg egyébként is szeretem olvasni:)
És igazából mindenkit megölelnék, aki valamiért jön és olvas minket,
valami oka biztos van, ezért nekik is küldök egy ölelést, ismeretlenül
is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése