Mielőtt

....A 21.század blogtársadalma mártírnak, szentnek,vagy hősnek kiáltana ki, ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ebben a tévhitbe ringatta magát, Nem, Nem vagyok egyik sem. Egyszerű, hétköznapi ember vagyok ám én,aki mellett most kicsit elhaladnak az események, és ezt most egy kicsit rosszul viselem. De kivel nem történt már meg hasonló? 

Az, hogy sokat vagyunk egyedül Matyival, kétségkívül tény. DE!!!!! Higgyétek el, nem olyan nagy ördöndősség ám ez, egyszerű megszokás és szervezés kérdése, és mindenre marad idő.  Látjátok, még blogolni is tudok:)Persze rossz segítség nélkül. De a hétköznapjainkba már nem hiányzik a külső segítség, a nagyszülők távolsága csak akkor nagyon fájdalmas, ha valami extra dologra kéne bevonni őket, mondjuk mi elmennénk valahová... de végülis van élet mozi és éjszakai bulik nélkül is. És az hogy ez így lesz, azt tudtuk előre. Tudtuk,  hogy többnyire mindent magunknak kell megoldanunk, és ennek ellenére vállaltuk azt, hogy családot szeretnénk, gyerekeket. Amit nem tudtunk akkor amikor döntöttünk Matyiról az pont ez az olasz meló volt, aminek akkor még a lehetősége sem merült fel, csak később, amikor már nem lehetett másképp dönteni. Egyszerűen belesodródtunk, mert bíztunk valamiben, ami nem valósult meg még azóta sem, mégpedig abban, hogy majd ki tudunk menni mindnyájan. Ez addig, amíg hetente kell Ferinek utaznia megvalósíthatatlan, mert 1 hete mindenképpen egyedül kéne lehúznom, akkor meg már inkább itt, mint ott. Ha ezen a téren végre jutnánk valahová, akkor nem lenne ennyire ködös a jövőképem, akkor egy percig sem tétováznék, hogy jöjjön-e kistesó, amit egyébként mindennél jobban szeretnék, és merészebb pillanataimban még ilyen szituban is vállalnám. 

Egy szó mint száz..... Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, nekem most épp ez, és nem bántam volna, ha a kereszt mellé kapok még egy kosár türelmet is, amit elég szűkösen osztogatott nekem a Mindenható. De ez egy állapot, amit túl kell élni, egy feladat, amit meg kell oldani. Bármelyikőtök meg tudná csinálni, ha úgy hozná az élet, higgyétek el, még jobban is mint én,de nem kívánom senkinek hogy hasonló helyzetbe kerüljön.

Szóval nem panaszkodom. Egyszrűen csak vannak napok, amik nehezebben indulnak, mint a többi. De ha elindul, onnan aztán nincs megállás:)