Mikulás napján

Mint minden jó gyerekhez, he-he-he, Matyihoz is eljött a Mikulás, és 6-án reggelre. Ébredés után, (ami meglepő módon fél 10-kor volt) első utunk az ablakhoz vezetett, hogy megnézzük, érdemes volt-e Máténak kipucolnia a cipőjét. A mikulás szépen telerakta szaloncukorral a kis cipőt, Matyi pedig nagyon aranyosan örvendezett a nemvárt meglepetésnek. Megjegyzem, a Mikulás informátoraival lehet valami probléma, mert én azért egy-két virgácsot is odatettem volna, csak úgy miheztartás végett, de virgács nem volt, csak cukorka, és sok-sok Mátémosoly.

Este megsütöttem életem első pogácsáját, túrós-sajtosat, Erna receptje szerint, és húúúúú, de nagyon finom lett, pedig mindenre fel voltam készülve, de ilyen finomságra nem. Máténak is nagyon bejött, csak úgy tömte magába. Nagyon aranyos volt:) ( A háttérben a Máté-féle kupi egy kis darabja látható, és valamiért az autósülésünk is bekívánkozott a képbe.)

Ilyen lett.  A kép nem a legjobb, olyan, mintha meg lenne égve a teteje, pedig nincsen egyáltalán. Nyammmm-nyammmm.