Ha valaki azt mondja nekem pár hónappal ezelőtt,amikor Matyi merő hiszti
volt, már akkor amikor meglátta a babakocsit, hogy mostanra nem lehet
majd abbahagyni vele a sétát, hát biztos kinevetem. És tessék!!! Mátéval
ma több mint 2 óra hosszát róttuk a zuglói utcákat. Az útnak kb. a
felét átaludta, a maradék időben bámészkodott, és minden kutyát
megugatott. Persze örülök neki, hogy végre megszerette a kocsiját.
Megszerethetné még az öltözködést is, főleg így tél idején. Annak
viszont már kevésbé örülök, hogy mivel naposnak ítéltem az időt, én a
vékonyabbik kabátomban mertem elindulni, és itthon felejtettem a
kesztyűmet, a sapka meg egyenesen eszemben sem jutott, pedig a séta
második felében jó hasznát vettem volna mind a kettőnek. Közben eszembe
jutott, hogy fiatal koromban még minusz 20-ban sem vettem volna fel
sapkát semmi pénzért, hót cikinek tartottam, a kesztyűről nem is
beszélve. Felettem is eljár az idő, ma már fittyet hányok arra, hogy
ciki, nem ciki, hogy szopottgombóc fejem van benne, ha fázok nincs mese,
én biza felveszem a sapkát, sálat, kesztyűt. Na ma egyik sem volt
rajtam, így mire hazaértünk, és meredtre fagyott kezeimmel felcipeltem
őuraságát, Ő fel is ébredt, és vidám mosollyal köszöntötte melegbe
burkolódzó otthonunkat, és őrült játszadozásba kezdett, míg én hatalmas
vonzalmamnak eleget téve rátapadtam a meleg radiátorra. Aztán megettem a
meleg levesemet, megittam a meleg teámat, és most jó!
És nem szoktam sétához gépet vinni magammal, de most vittem, és íme:
Halkan megjegyzem, hogy karácsony illatú mécsest égetek, és a
sógornőmtől kapott képes süteményes könyvet nézegetem, és már legalább 10
féle olyan jót találtam, amit szívesen megsütnék. Remélem legalább 1 meg
fog belőle valósulni, persze a mézeskalács mellett, mert azt
mindenképpen megcsinálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése