Mikor Máté még nagyon picike volt, olyan 2-3-4 hónapos, már nem
emlékszem pontosan, minden délután 4-5 óra körül még elvonult aludni egy
nagyot. Kezdő anyaként a lelkesedésem nagyobb volt, mint a fáradtságom,
így az így kapott szabadidőt én tévézéssel vagy olvasással töltöttem
el. Aztán Máté nőtt, és az alvási szokásai már sokadszorra változtak meg
ezideáig mindig csak a nemalvás felé, röpke pihenőket beiktatva
napközben, amik semmire sem elegendők. De most kb. egy hete újra hódolni
kezdett régi szenvedélyének, a délutáni alvásnak.És lehúz majdnem 1
órát. És most, hogy már nem vagyok annyira kezdő anyuka, és már a
fáradságom sokszor nagyobb, mint a lelkesedésem, különösen néhány
fogzásoséjszaka után, jól esik odabújni mellé az ágyba, ésbecsukni a
szemem, ha nem is sokat, de egy kicsit.
Így töltődünk fel estére, hogy mosolygósan, vidáman várjuk haza Apát, készítsük a vacsorát, ésatöbbi... ésatöbbi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése