Lustaság fél egészség

Annyi dolgom lenne, de egyszerűen nem tudom semmire sem rávenni magam. Pedig holnap indulunk, és még semmit nem készítettem össze, sőt még vasalnom is kéne. Kezdek belefáradni az örökös csomagolásba, alig pakolom ki a bőröndöket, már pakolhatok is vissza. Pedig így lesz ez még egy darabig, mert január előtt biztos nem lesz semmi előrelépés Milánó ügyben, és ha nem akarok folyamatosan egyedül lenni, akkor mennem kell, akkor pedig csomagolni. Brr. 

Aztán van egy csomó minden a hűtőben, amivel kezdenem kellene valamit, mert meg fog romlani egy hét alatt. Egy részéből már főztem Máténak mindenfélét, és betettem a fagyasztóba, de már nem sok mindent tudok oda bepréselni, már az utólsó adag főzeléket is majdhogynem lábbal kellett megtartanom, hogy be tudjam csukni az ajtaját.

Na mindegy. Valószínű, a kimaradt éjszakai alvás miatt vagyok ilyen nyomott. Máté nem igazán akart aludni, óránként nyűgösködött, ha magunk közé vettem, akkor is csak kicsit javult a helyzet. Ezt reggel fél 6 ig művelte, akkor úgy döntött nem küzd tovább, inkább játszik. Nekem igen nehezemre esett a koncentráció, hogy le ne kutyázzon az ágyról, jobbnak láttam, ha kimegyünk a nappaliba. Hiába próbáltam a kanapén kicsit még szusszanni, Máténak nagyon érdekes volt az orrom, mindenképpen bele akart nyúlni, majd csavargatta, aztán a szememet akarta kinyomni, így hogy egy kicsit használható legyek megittam a kávémat. Mondanom sem kell, fél óra múlva Máté visszaaludt, én persze nem tudtam akkor már:(  Remélem a foga miatt ilyen nyűgös, a felső fogak nem iagazán akarják a kinti létet, bár én már kétszer is úgy láttam, hogy jönnek, de nem jöttek, nyilván csak a vágyaimat képzeltem oda a szájába.  De az is lehet, hogy a nagyszülőknek tartogatja Máté azt a felső fogacskát a jövő hétre.