Máté egy napja a rosszcsontkodások tükrében

Máté igazi rosszcsont. Eljött az idő, amikor már nem csak távolról tudja szemlélni a számára érdekes dolgokat, és minden érdekes, hanme oda is tud menni hozzájuk. Így aztán a napjaink igen kalandosan alakulnak. Csak néhány esemény, ami bearanyozza szürke hétköznapjaimat:

Mátét pici kora óta lenyűgözi a tiszta ruha,mindig szívesen nézte, ahogy kirázom, és kiterítem a ruhákat a szárítóra. Most már segíteni is akar, kiborította a lavórt, megrágcsálta anedves ruhákat, és végezetül belemászott a lavórba.

Mekaparintotta a szekrényről lelógó futó levelét, ( persze ez az én hibám, mert miért lógatom oda), leszakított belőle egy darabot, és jól megrágta. Kiszedtem a szájából, és megbeszéltük, hogy a virágot nem bántjuk. Biztos ami biztos, Feri feljebbtekerte, hgoy ne érje el.

Magára húzta a ruháspolcáról a ruháit. Az egész kupaccal. Persze azután, hogy kivasalva, összehajtva betettem a helyére. Gondolom akkor szúrta ki magának, hogy ez jó móka is lehet. Mindegyiket alaposan megszaglászta.

Most már mindennapos, hogy hog y akiságyábannagy banzájt tart, ami abból áll, hogy 360 fokokat pörög körbe-körbe, közben sikongat, és ujjong, és a még megmaradt rácsvédőjét rángatja, aládugja a fejét.

A tegnapi napnak azt hiszem az volt a csúcspontja, amikor kitornázta magát a konyhába. Először csak a konyhakövön tapicskolt, majd lenyalogatta a kezét. Megmostam, visszavittem a szobába. Pár perc múlva újra ott volt, kezében egy papuccsal, aminek nagy szenvedéllyel nyaldosta a talpát. Elvettem tőle, amennnyire lehetett, legalább a nyelvét megtöröltem, adtam neki egy vadiúj, tiszta, ugyanolyan papucsot. Az persze nem kellett neki. Visszavittem a szobába. Egyszercsak őrült kopácsolás hallok. Megkaparintott egy parkettaszegély darabot (igen, nálunk előfordulnak ilyesmik, erről kedves Apukát kellene inkább kérdezni, erről egy hosszú-hosszú külön posztot tudnék írni, de nem teszem, most legalábbis), szóval megkaparintotta, két kézzel szorongatta, és verte vele a padlót. Gondoltam ezzel nagy bajt nem okoz, a hangzavaron kívül, így hagytam. Mikor megunta, akkor kiszemelte a játékos szatyorját, amiben szállítottuk a játékait a múlt héten, és nem pakoltam ki merthogy most úgyis megint utazunk, jó lesz az még, csak ami éppen kell, azt vettem ki. Viszonylag erősebb papírszatyor volt. Most már csak volt, mert széttépte, összenyaldosta, szerencsére nem ette meg. Majd kiborítta az egészet, jobban mondva magára rántotta, és belebújt. Még szerencse, hogy előtte jó nagy lyukat tépett, nyalt rajta, így a fulladásveszélytől nem kellett tartani. Az általa készített új Lyukon büszkén kandikált ki.

Tegnap kétszer pisilte le a szőnyeget, ebből egyszer a nyugifotel is kapott egy nagy adagot. Ma pedig a fejemet sikerült eltalálni, amikor éppen tiszta pelusért hajoltam le.

Egy -egy csínytevés közben eszik egyet, ami után komplett konyhatakarítás és ruhacsere mindkettőnknek, mert nme tud egy helyben megülni, hanme forgolódik, nézelődik, felhúzza magát teljes ülésbe, majd visszadől, kinéz oldalt, szóval nem egyszerű. És talán még alszik is, de az az idő oly gyorsan elszalad.

Szóval így telnek a napjaink. Ezek után kérdezze még meg valaki hogy nem unatkozom-e itthon!