Ma délelőtt elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, míg meg nem örökítem
Máté legújabb tudományát. Így a kiságyába száműztem Őt, én pedig élesre
állítottam a fényképezőgépet, még aksit is cseréltem, lekuporodtam az
ágy szélére és vártam. Úgy éreztem magam, mintha valami magaslesen
várnék a zsákmányra. Koncentráltam, egy pillanatra sem vettem le Róla a
szemem. Persze ilyenkor esze ágában sincs felállni. Háromszor
körbemászta a kiságyat, kétszer leszedte a rácsvédőt, megmászta a
takarókupacot, majd szétdobálta azt, de felállni még mindig nem akart.
De én türelmes voltam. És a türelem rózsát terem, ez most beigazolódott,
íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése