Igazi meglepetés fogadott, amikor ma reggel szokásos blogtúrámra indultam Andi jóvoltából.
Őszintén szólva nem tartom magam igazán kreatívnak, még a gondolatban
megfogalmazódott ötleteimet sem valósítom meg mindig, egyrészt időm
hiányában másrészt mert nem vagyok egy nagy szám. gép zseni, és idő
kellene mire kibogarászom mit hogyan, és akkor megint az első pontnál
tartok. De ígérem a jövőben megpróbálok rászolgálni a címre. Első
lépésként megpróbálom kitenni ezt a csodálatos logót a menüsorba.
Kötelezettségekkel is jár ám e becses kitüntetés, mégpediglen:
-a díj logóját meg kell jelenítenem az oldalon a menüsorban
- az adományozót ki kell linkelnem
- további 5 blog barátot kell kreatívnak neveznem és kilinkelni
- a kiválasztottaknak üzenetet kell hagynom
- az adományozót ki kell linkelnem
- további 5 blog barátot kell kreatívnak neveznem és kilinkelni
- a kiválasztottaknak üzenetet kell hagynom
A díjjazással bajban vagyok, mert nyilvánosan nem sok blogon vagyok
jelen, sok helyen csak zugolvasok, de most akkor felfedem kilétemet,
kibújok a névtelenség mögül.
Először említeném Vica
blogját, amit kezdetektől olvasok, és legfőképp neki köszönhetem, hogy
belekezdtem a blogolásba. Vica személye olyan nekem mint az éltető
nedű, blogja bővelkedik jobbnál jobb versekben, külön hagsúlyt fektetve
Sanyi bácsira (Weöres Sándor), és gyönyörű saját készítésű képeket
láthat az ide látogató. (Vica, nálad nem lehet kommentelni, remélem
olvasol mostanság:)
Nem hagyhatom ki a megérdemelten többszörös díjjazott Cuckát , aki Hunor cseperedését veti papírra sajátságos
öniróniával és humorral fűszerezve. Imádom az írásait, hiányzik, ha nem
olvashatom, szinte már családtag nálunk! Fiaink a két hét korkülönbség
miatt gyakran egy húron pendülnek, jót nevetek a hasonlóságokon. És
nagyon-nagyon kéne már személyes találkozó!!!
Sári kalandjaira csak nemrég bukkantam rá, de nagy örömmel olvasom Erna beszámolóit. Ők is igazán kiérdemelten kapják a díjat.
Viki és Máté blogját nem régóta olvasom, de rövid ismerettségünk alapján is jár nekik a díj.
És végül, de nem utolsó sorban díjjaznám Kriszta naplóját.
őket sokáig zugként olvastam, mostanában kezdek aktívabban kommentelni.
Remélem a díj segít átlendülni az átmeneti alkotói válságon, mert nagy
kár lenne, ha megfosztanál bennünket Barni kalandjaitól és gyönyörűséges
fotóitól.
Még egyszer köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése