Krumpli elfelejtve+hinta

Három a magyar igazság, de nincs több ráadás. A krumplit egyelőre elfelejtjük. Holnap próbálkozom a répával, hátha az bejövősebb lesz. Márcsak a színe miatt is nagy reményt fűzök hozzá, Matyi szereti az ilyen sárga cuccokat. Majd meglátjuk. Ha az sem megy, akkor maradunk a gyümölcsöknél.

Délelőtt azt hittem, hogy egész napra be leszünk zárva, de aztán dél körül kezdett kisütni a nap, így amikor Matyit 11 körül kidobta az ágy, jobban mondva az ÉN ágyam, gyorsan bevágtuk a babakocsiba, és elindultunk sétálni. Kis sétára készültünk, egy gyors fagyizásra, aztán haza. De aztán nagy séta lett belőle, mert az idő nem romlott el, sőt egyre melegebb lett. Matyi fél úton hazafelé kikívánkozott már a kocsijából, ekkor Apa a nyakába vette. Ezt nagyon szereti, teljesen felderül az arca, vigyorog mint a tejbetök, és persze folyik a nyála. Most jó volt, mert volt Ferin egy basaball sapka, így nem kellett percenként törölni a fejét, mint máskor. Aztán mikor a játszótérhez értünk, akkor gondoltuk teszünk egy próbát, hogy belenőtt-e már Matyi a hintázásba. Nem voltak sokan, kivételesen, volt szabad hinta. Itt van olyan hinta, ami direkt ilyen piciknek való, aminek körben van támasztója, és elől jól meg tud kapaszkodni a pici gyerek, de ha akar és tud, akkor hátra is tud dőlni. Hát először nem nagyon értette mi történik vele, nagyon lekötötte a mellette ülő kislány, aztán az hogy mozog alatta a föld, De aztán ráérzett az ízére, és igazi hintázó kisfiúvá vált, még a kalapját is levitte a "nagy" sebesség. Nagyon aranyos volt, csak sajnos nem volt nálunk fényképező, de majd legközelebb viszünk magunkkal. Amikor felfedezte, a hinta láncát, akkor azt meg alig akarta elengedni.

Most meg húzza a lóbőrt, úgy kifárasztotta a nagy játszóterezés.