Sütőtök

Matyi az almát és az őszibarackot gond nélkül elfogadta. Mondhatom azt is, hogy szereti, nagy élvezettel cuppogtatja, tátja a száját, és vigyorog evés közben, vagy mint egy igazi gurmand becsukott szemmel majszol és élvezi az ízeket. Gondoltam, itt az idő, hogy egy újabb merényletet kövessek el ellene, mégpedig a sütőtököt. Igazából az igazi ok az volt, hogy kifogytunk itthon a manóennivalóból,és mivel nem aludtunk már két napja nem éreztem magamban kellő erőt ahhoz, hogy nekivágjak a piacra gyümölcsöt venni és ez az üveg sütőtökpüré ott várt a sorára a kamrapolcon. Hát levettem, kivettem belőle egy kisebb adagot, megmelegítettem, és hajrá. szegény máté a szokott mosollyal tátotta a száját, és szinte már sajnáltam is, hogy nem azt kapja szegény, amire várt. Hát amit előadott, azt nem lehet leírni, látni kellett volna, szegényen végigfutott a hideg, és olyan fintort nyomott, amilyet még sosem láttam tőle. De kitartóan adtam neki tovább, és a végére szerintem már meg is szerette. De legalábbis megbékélt a sanyarú sorsával. Holnap folytatjuk a terrort:)