Tegnap este végképp elszakadt a cérna. Nem vagyok rá büszke, sőt..., de
ez is megtörtént, ezért leírom. A történet hétfőn kezdődött, akkor
kezdte el Máté, hogy csak nyűglődött egész nap, egész éjszaka. Ez volt
egész héten, nem aludt, emiatt fáradt volt, én nem kevésbé. Nem tudom
miért van ez így, de kezdetektől az van, hogy ölben alszik el Manó
(tudom ezt én rontottam el, mert nem voltam elég következetes). Ezzel
még nem is lenne semmi baj, szeretem az én álmos Manómat jól megölelni,
ilyenkor összebújunk, ringatózunk ,belefúrom az orromat a pici hajába,
és magamba szippantom az álmos manóillatot. Aztán ücsörgök még vele egy
kicsit a fotelben, hogy stabilan aludjon, aztán megpróbálom az ágyába
betenni. Na és ilyenkor kezdődik a tortúra. Mert amint "padlót" fog,
kipattan a szeme. Ilyenkor újra ölbe, ringatózás, fotel, újabb
próbálkozás. Ezt a műsort órákig képes csinálni. Tegnap is ez volt, csak
velőtrázó hisztis visítással fűszerezve, amit semmiképp nem akart
abbahagyni, még ölben sem, se nálam se az apjánál, se sehogy. Én már
mondtam, hogy vigyük el orvoshoz, hogy adjon neki valami nyugtatót, de
jó nagy adaggal, hogy három napig csak aludjon. Mindennel próbálkoztunk,
nem tetszett neki, de látszott rajta, hogy ez most olyan igazi hiszti.
Na és ekkor nem bírtam tovább, tehetetlennek éreztem magam, felöltöztem ,
és elmentem otthonról. Este 10 volt. Ekkor már 3/4 órája üvöltött.
Elsétáltam az utca végéig, meg vissza, kb. negyed óra volt összesen.
Hazaérve még mindig ugyanaz fogadott, mint amikor elmentem, csak én
voltam egy kicsit nyugodtabb, jót tett a friss levegő. Átvettem Manót
Apától, és kis ringatás után ernyedten borult a vállamra. úgy tűnik az
egy órás üvöltés őt is megviselhette, mert úgy aludt mint egy darab fa,
gond nélkül le tudtam tenni az ágyába, és aludt is 3/4 3 ig. Ekkor evett
egy gyorsat, és visszazuhant az álmába, és 6kor kelt legközelebb,
hasonló gyors falatozás után végül csak 8 kor keltünk. Kipihenten és
újult erővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése