Internet nélkül

Kisebb rémület lett úrrá rajtam, amikor reggel bekapcsolván a gépet nem akart bejönni az internet. Újraindítottam, semmi. Megnéztem a csatlakozásokat, semmi. A reggeli internetezés a napi program része. Nemcsak nekem, Máténak is. Egyszerűen már így vagyunk beállva. Nem mondom, hogy nem volt rémísztő a tudat, hogy meg vagyok fosztva ettől a 21. századi csodától, ami nélkül már nem élet az élet, ami a kapcsolattartásom egyik alappillére lett. De azért nem estem annyira nagy pánikba, arra gondoltam, csak lesz valahogy, hiszpár évvel ezelőtt is éltünk valahogy, amikor még nem volt a lakásunkban ez a csoda. gondoltam játszunk akkor Mátéval egy extrát, de nem értette mi van, miért akarok én beavatkozni az ő egyszemélyes reggeli randalírozásába. Így csak néztem őt a távolból, ahogy megküzd a nyullal, a csigával, a tehénnal, majd megint a nyullal, és ennyi küzdelem után újra igényt tart rám. Illetve csak a szolgáltatásaimra. Majd főztünk egy levest, Máté aludt egyet, és lám, újra van internet.