Most már tényleg nem tudom, mi van. Volt egy hét, amikor már beállt
Matyinál az éjjeli egyszer evés. És most mindent felrúgva megint kétszer
ébred. Elaludni is olyan nehezen akar, és olyan kis nyugtalan. Lehet,
hogy ez a buta idő az oka? Tegnap már napközben is kicsit nyafibb volt,
többször kéreckedett ölbe, mint egyébként szokott. Remélem most már
lassan kitavaszodik, és helyre áll a lelki békéje szegénykémnek.
Tegnap nem történt semmi különös, éltük a szürke hétköznapokat. Délután
beugrott Förgi, erre járt, megnézte Matyit. Ő nem sokkal az előtt ébredt
(elaludt a nyugifotelében), így nem volt még nagyon kommunikatív, és
először fenntartásokkal nézte F-t, hol rá, hol rám nézett kérdő
szemekkel, hogy mit keres ez itt, és most kedvesnek kell vele lennem?
Legalábbis valami ilyesmi tanácstalanság volt a szemében, aztán mikor
rájött, hogy F. barát, nem ellenség, akkor már kicsit feloldódott, és
eldobott egy-két mosolyt is, meg néhány halvány eő-t.
Nem tudom, mennyit értenek az ilyen idős gyerekek a beszédből, de én
szorgosan beszélgetek Matyival. Mivel egész nap ketten vagyunk, kivel
mással tudnék beszélgetni? Szóval mindig meg szoktuk beszélni, hogy
mikor jönnek vendégek, kik ők, honnan ismerjük őket, szóval felkészítem a
szereplésre. Ás általában szépen is viselkedik, amikor vendégeink
vannak, mosolyog, és fecseg velük. Mivel F. csak épp beugrott, nem
tudtam Matyit felkészíteni, lehet, hogy ezért is volt olyan
távolságtartó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése