Nyafogás

Rájöttem, hogy Máté nyafogása sokszor csak álnyafogás, igazából csak azért nyafog, mert ölben akar maradni. De hát ez nem megy, és ezt ő is tudja már. Persze ha valami baja van, nyilván ölbe veszem, megszeretgetem, de utána visszateszem vagy a szőnyegére, vagy a foteljébe. Ilyenkor szemrehányóan néz rám, C betűt formáz a szájából, majd sír egy picit. Ilyenkor előveszem neki sorra sz állatait, a nyuszit, az egeret, az elefántot, a macit, és ha még mindig nyafog, akkor jön a vésztartalék, a déditől kapott csodacsiga. Ez eddig minden Mátébajra gyógyír, csak megrázom előtte, és máris fülig ér a szája. A Csiga mindenféle színekben pompázik, csörög keze-lába-farka, és a háza is, és darabokra lehet szedni. Ezt a funkcióját egyelőre nem használjuk, csak a csörgést. Azt is nekem kell kiviteleznem, mert Máté ugyan megfogja a dolgokat ha odateszem a kezéhez, de rázni még nem tudja. Így esténként Máté ül a foteljében, én az ágy szélén, és kitartóan mozgatom neki a csigát, akár 1 órán át is. Ő meg mosolyog és beszél, és kalimpál, és szét lehetne puszizni.

Tegnap este majdnem megszakadtunk a nevetéstől. Fürdés után látszott rajta, hogy még nem álmos, így még visszatettem játszani. Olyan hévvel rugdosta a fotelon a figurákat, és közben úgy koncentrált csücsörített szájjal, hogy nagyon mókás volt.

Máté és a csiga farka:

A kis nyálaskezű: