Nem is igazán a húsvéton volt az idén a
hangsúly, hanem azon, hogy most először vittük a nagyszülőkhöz Mátét. Az
előző heti másik nagyszülős látogatás nagyon jól sikerült, Máté
mintagyerek volt, aztán ugye jött ez a nyafogásban bővelkedő hét, ami az
idő miatt is volt részben, meg gondolom kizökkent a bioritmusa is egy
kicsit, szóval kicsit aggódtam mi lesz, de hát nyakunba vettük az
országutat. Az odaút olyan volt mint egy álom, Máté végig húzta a
lóbőrt, így én szinte végig ülhettem elől, ahol egy idő után elfogott az
aggodalom, hogy miért nem ad egy hangot sem a a gyerek. Mondtam is
Ferinek, hogy most azonnal álljunk meg, mert mi van ha magára húzta a
takarót, vagy valami baj van vele. Nem volt, egyszerűen csak aludt.
Aztán a hétvége nagy része
rokonlátogatásokkal telt, bemutattuk a mi Matyinkat. Mindenkit
elvarázsolt, mert olyan kis beszédes volt. Csak néha nyőgösködött. Aztán
vasárnap estére persze lefáradt, és megint előhozakodott a
kismalac-hangjával, így muszáj volt bepakolni a babakocsijába és kivinni
a levegőre. Persze sírt. Aztán elhúzott mellettünk egy vagány motoros,
aminek a hangja Mátéba fojtotta a sírást, és mélyálomba zuhant. (Ezúton is köszönet neki) Összeségében
jól telt a hétvége, Matyi sem volt olyan rossz, a nagyszülők örültek,
kényeztették, ő békésen tűrte. És még pihentünk is egy kicsit.
Ma délelőtt jöttünk vissza, megint aludt az úton, csak egyszer
kezdett el keservesen sírni, de egy kis ringatás után újra elaludt. Csak
egy dolog aggaszt, hogy a reggelre várt kaki nem nagyon akar
megérkezni, úgyhogy lehet, hogy ma nehéz esténk lesz, vagy nehéz
éjszakánk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése