Felemás hétvége

A hétvégénk kicsit felemásra sikerült, mert Máté is olyan felemás volt. Régebben nagyon odavolt az autózásért, és már amikor betettük a kocsiba aludt mint a bunda, fel sem ébredt addig, míg haza nem lrtünk. Ez sajnos a múlté. Már nemhogy nem alszik, ébren van, de még üvölt is hozzá, és megvígasztalni is csak percekre lehet. Így volt ez szombaton és vasárnap is, ami kicsit rémísztő, mert most hétvégén, meg a következőn nagyszülőkhöz készülünk, ami legalább 2és fél óra autóút, de inkább 3. Szóval kicsit most kétségbeestem, hgoy mi lesz szegénnyel, de az utat már nem mondjuk le, nem is akarom, majdcsak megoldjuk valahogy. Csak az a baj, hogy ilyenkor nekem is hátul kell vele ülnöm, ami meg nekem nem annyira jó, mert akkor én is rosszul leszek. Most próbálok valami mátészórakoztató játékot rávarázsolni az ülésére, hátha bejön neki.

Egyébként meg olyan sokat fejlődött pár nap alatt, hogy csak kapkodom a fejemet. Az oldaláról most már majdnem hasra fordul, csak kicsi hiányzik. És most már láthatóan nyúl a tárgyakért, és egyszer át is vette egyik kezéből a másikba, bár szerintem ez csak véletlen volt.