Nyugtalanul

Máté tegnap már reggel nyűgösen ébredt, sejtettem, hogy a szél miatt, ami akkor fújt már ugyan, de nem volt annyira vészes. De gondolom érezte, hogy lesz még ennek folytatása. Gyors tanakodás után felöltöztettem (a kedvenc nyulas nadrágjába, az én kedvencem:)) bevágtuk a kocsiba, és elmentünk Auchanba. Úgyis kellett volna menni, mert volt egy-két dolog amit onnan akartunk beszerezni. És mivel szombaton is igen jól viselte az autózást, arra számítottunk, hogy bealszik, és addig is legalább pihen egy kicsit, meg mi is kimozdulunk. Aludt is mint a bunda. Aztán gondoltuk, ha már ideáig eljöttünk (by Forrest Gump) akkor mért ne mennénk tovább, Máté bírja az autózást, így rácsörögtünk Katiékra. Otthon voltak, és felugrottunk kicsit, bemutattuk Mátét, meglestük Benit, aki épp aludt, kicsit beszélgettünk. Máté 10 után evett és 3-ra értünk haza, szóval majdnem 5 órát lehúzott evés nélkül. Ezt én is éreztem a melleimen, azt gondoltam szétreped rajtuk a bőr.

Aztán estére sajnos nem úsztuk meg a nyafogást. De én magam is paráztam kicsit a nagy széllökésektől, hogy a hülye szomszéd hülye fenyői nehogy ránkdőljenek. (Mellesleg miatta kell a digitv-nek pluszba fizetnünk, mert a fái miatt csak a tetőre lehet felszerelni az antennát, de mindegy.) Rezgett minden ajtó-ablak, annyira durva volt, Matyi meg csak nyöszörgött, aztán aludt kicsit, de felriadt és nyöszörgött. De látszott rajta, hogy tök fáradt, de mégsem tud aludni. Aztán mikor már elcsendesedett egy kicsit, akkor végül le tudtam tenni a helyére, és aludt is. Éjfél körül kelt fel, és akkor megint kezdte a nyafogást, akkor már a pocija is fájt. Fel kellett Ferit költenem, mert én már nem tudtam vele mit kezdeni, mindig csak sírt. Ferinél megnyugodott. Az erős férfikéz. Fura, mert többnyire nálam nyugszik meg, mert hát én vagyok vele egész nap, de vannak szituációk, amikor kifejezetten az apját akarja.

Ma megint/még mindig nyafi, talán kicsit kevésbé, de olyan szerencsétlen arcot vág. Most szundít. Végre. Aztán talán séta, talán terasz, még nem döntöttem.