Kérdések

Vannak, akiket idegesít, ha a hogylétük felől érdeklődnek nap, mint nap, engem nem zavar. Sőt.... Tőlem is megkérdezik többen is, hogy hogy bírom, én meg válaszolok, és egyáltalán nem esik nehezemre. Engem az sem zavar, ha az x-dik irodában ülő kollegám 40-edjére kérdezi meg, hogy mikor is szülök. Ha fordított helyzetben lennénk, én sem biztos, hogy emlékeznék rá. Meg még egy csomó dolog van, ami sokakat idegesít, panaszkodnak az emberekre, hogy érdeklődnek felőlük, tehernek érzik, hogy kérdezősködnek, de ha nem vennék figyelembe az állapotukat, akkor az is baj lenne. Nem értem ezeket a lányokat! Bezzeg azért is hőbörögnek, ha nem adják át a helyet a buszon. Azt persze nem érzik/éreznék tehernek.

Lehet, hogy én szerencsésnek mondhatom magam hogy kedves emberekkel vagyok körülvéve. De szerintem ez csak hozzáállás kérdése. Sosem gondoltam pl. arra, hogy egy-egy kérdés, megjegyzés mögött (pl. mekkora hasad van) bármi rosszindulat lapulna. Nyilván megjegyzik az emberek, hogy mekkora a hasam, ha egyszer nem ehhez vannak hozzászokva. Főleg, ha nem adj isten nem is látjuk egymást minden nap.

Na mindegy! Kicsit most felhúztam magam az örök elégedetlenség miatt. Nem szeretem, ha valakinek semmi sem jó, semmi sem tetszik.

Más: Már megint rémálmom volt Fecsóval kapcsolatban. Most épp a C&A-ban szültem, aztán rájöttem, hgoy még nem vettünk semmit a babának, így otthagytam. Persze másnap mindenki kérdezte, hogy hol a gyerek, merthogy nincs hasam. Én meg zokogva mentem be a kórházba, hogy jöttem a gyerekemért, akit tegnap elhagytam. És féltem, hgoy még börtönbe is csuknak miatta. Szar volt.