Így vagyok

A hétvége mindig gyorsan telik. Most munkával és pihenéssel. Végre valamennyire rend van, főztem is, kenyeret is sütöttem. Tegnap du. kirándultunk a hegyekbe, jó volt, kellett egy kis jó levegő, meg egy kis mozgás. Most már kezdjünk magunkról úgy beszélni, mint egy három fős család, Feri minden nap megkérdezi, hogy van Fecsó. De én csak gondolom, hogy jól van, mert még nem érzek semmit. De már hamarosan. Ez a 14.hét. 2 hét múlva már az irodalom szerint is elképzelhető, na az én gyerekem meg végképp nem az irodalom szerint él, úgyhogy ki tudja. Néha olyan, mintha látszódna, de néha, mint pl. ma olyan mintha nem. Furcsa. Mindenesetre Feri már napok óta Kishordónak hív. De szerintem az csak azért volt mert a Feri féle paprikáskrumplinak, és az általam főzött rakott karfiolnak nem tudok ellenállni. Bármennyit meg tudnék enni belőle. Nagy szerencse, hogy most már van étvágyam, de még mindig -1 kg-nál tartok.