"Szeretek
könyvesboltok polcai közt bóklászni a csöndben, nézegetni a könyvek
színét, tapintani felületüket, érezni a szagukat, a friss új
nyomdafestékét, és kizárólagos intimitást teremteni velük. És aztán
mindenek fölött, csak úgy intuíciótól vezérelve, leemelni egyet a
polcról, és megtalálni azt az egyet, mely ott éppen akkor nekem szól."
Mintha
csak az én gondolataimban járna egy idegen, aki egyébként Tisza Kata,
annyira igaz ez a mondat rám is. Érdekes mert Tisza Katát sosem bírtam.
Láttam párszor a tévében, hallottam a rádióban, és valahogy mindig
borsódzott tőle a hátam. Valahogy a hangja, és ahogy affektál számomra
nem tetsző volt. És most ráakadtam a blogjára amiben mindenféle
kultúrális élményeit meséli el, és osztja meg velünk a saját
véleményét. És olvasni nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése