Meglepetés
ért mikor jöttem hazafelé. Lakik a második szomszédunkban egy uszkár.
Nagyon buta, és örökké meglapul a kerítés tövében, és a legváratlanabb
pillanatban jól megugat. Egyébként idegbeteg szerintem. Én meg mindig
leszidom, hogy milyen barom. A múltkor sétálni vette a gazdája, és
elmentek a kapunk előtt. És ez a nyavalyás nem megugatott a saját
kerítésem előtt, amikor én bent voltam, ő meg kint. Megint jól
leszidtam, hogy mit képzel. És ma nem ugatott. Csak ült a kerítés
tövében, lapult, és nézett ki a fejéből, de nem ugatott. Lehet hogy
megértette mi az ábra, és mégsem olyan buta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése