Depis

A csajokkal töltött este nagyon jó volt. Most megint itt ülök egyedül, és csak szomorkodom a régi szép időkön, mikor még együtt dolgoztunk, és nap mint nap együtt váltottuk meg a világot. Azóta sok minden történt, és a barátaim is távol vannak tőlem, legalábbis úgy érzem, hogy távolabb, mint ahogy szükségem lenne rájuk. Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire depis, mert nem tudom igazán megosztani a kételyeimet az élettel valakivel nap mint nap. Most itt ülök egyedül, és nem tudom, melyik székre is üljek. A tévé egyáltálan nem szórakoztat, olvasni meg most nincs kedvem, valahogy mindig elkalandoznak a gondolataim. Ez a néhány estés egyedüllét rádöbbent, hogy milyen jó, ha van mellettem egy társ, még ha az a társ rossz is. Mármint rosszul viselkedik. Azt hiszem, minden párkapcsolatnak, házasságnak kell egy kis távollét, hogy tudjuk értékelni az együtt töltött időt. Így vagyok ezzel én is. Sokszor vágyom egyedüllétre, de amikor egyedül vagyok, akkor meg hiányzik a társaság, egy ember, akivel megbeszélem milyen volta napom. Szerencsére nekem van egy ilyen társam. Holnap hazaérkezik. És minden folytatódik tovább....