Lehet,
hogy valóban velem van a baj, amikor ilyen rapszódikus a hangulatom. Ma
például semmihez nem volt kedvem. Ahhoz, hogy feküdjek tétlenül az
ágyamban, egy jó könyvvel a kezemben (most éppen Kundera, Zsolt
ajánlásával). Biztos velem van a baj, mert az éppen zajló politikai
események sem váltanak ki belőlem semmiféle érzelmet, és csak ámulva
nézem, hogy másokból igen, sőt..., de még mennyire... Nem is hiszem el,
hogy ezek az emberek magyar embertársaim. Hát nem csodálkozhatunk a
megítélésünkön a nagyvilágban. Na mindegy is, nem szeretek politikáról
sem beszélni sem gondolkozni.
Mégis
elkeseredett vagyok. Lesz ez még jobb valaha? Azt hiszem még ha tudnám
is a megoldást, akkor is gyáva lennék megtenni a döntő lépést. Mint már
annyiszor.... Mindig bíztam, hogy majd minden megváltozik, és lehet ez
még jobb. És ha sosem lesz jobb? És ha már csak egyre rosszabb lesz?
Honnan tudhatnám mikor van vége?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése