Vendégséges

A hétvége a látszólag indokolatlan idegességem ellenére jól telt. Szombat este meglepően jól szórakoztam Jancsiékkal, és a kis Petyussal. Petyus nagy kópé, de Ferivel nagyon egymásra találtak. A vendégváró menü is egészen jó lett, bár mindig depis vagyok, amikor ilyen vega kaját kell csinálnom, mert nincs benne nagy gyakorlatom.

Én nem vagyok nagy piacos, de elmentem az Öv utcai piacra. Az bosszant csak a piacolásban, hogy százszor sorba kell állnom. Én mindig a legkisebb sorba állok, vagy ahol nem áll senki. Anyukám erre azt mondaná, hogy oda kell állni, ahol a legtöbben állnak, mert ott a legszebb az áru. Ő persze így is tesz. Régen, mikor még kicsik voltunk, amíg anyu vásárolt, addig mindig kaptunk egy-egy lángost. Még most is számban érzem azoknak a lángosoknak az ízét.

A szomszéd bácsi felajánlotta, hogy kölcsönadja a fűnyíróját.Biztos rájött, hogy nem vagyunk olyan vérmes szomszédok, mint gondolta.  Most nagyon szép lett a füvünk.