Éveleje

Nagyon nehezen indul nekem ez az év. A röpke egy hetes karácsonyi szünet elég kevés volt. A lelkem a béka segge alatt van, lassan orvosi eset lesz belőlem, amiért nem tudom feldolgozni a körülöttem zajló eseményeket. Cecinek ma van itt az utolsó munkanapja, és ez nagyon fáj. Legszívesebben egész nap csak bőgnék. Önző vagyok! Csúnya dolog, de igaz. Hiába, tudom, hogy az új munkahely nagyon jó lesz neki, és tudom, hogy a barátság nem múlik el, de akkor is nehéz lesz megszoknom, hogy nincs itt. És valahol irigy is vagyok. Ez még csúnyább dolog! Én is szívesen lennék a helyében. De hát ez van. Jó lenne már megbékélnem a sorsommal. Valahogy most utálom az egész világot körülöttem, de lehet, hogy csak ez a vacak, locsogós idő az oka.

Voltam egy interjún, de nem tetszett, úgyhogy a köv-re már el sem mentem. Lehet, hogy most elpuskáztam életem nagy lehetőségét, de most úgy érzem, nem tudnám az csinálni, amit mondtak. Mit tegyek? Jó lenne még szabin lenni, és kószálni vhol, vagy csak ülni a meleg kályha mellett teát kortyolgatni, egy jó könyvvel a kezemben.

Tegnap Feri vett nekem meglepit. Nagyon gyagyás volt. Nagyon kíváncsi is vagyok. Mostanában nagyon kitesz magáért. Nagyon édes!