KópéCsirkék

Túl vagyok a du-i kávémon. Nem segített, ilyenkor még nagyobb kedvem lenne hazamenni, befeküdni az ágyamba, kezemben egy jó könyvvel. Nagyon szeretek olvasni. Mostanában több időm van rá, mert Feri rákattant vmi játékra, és azt nyomja esténként. Most a Hölgy és az egyszarvút olvasom, Vica adta. Egészen jó, kicsit könnyed, de jó. Leginkább az életrajzokat szeretem. Az könyvszeretetemet valószínű aputól örököltem, ő mindig olvasott. Imádom a könyvesboltokat! Olyan jó szag van odabent, és amikor kijövök egy frissen vásárolt darabbal, az a legjobb. Feri mindig azt mondja, hogy be kellene iratkoznom egy könyvtárba. De az nem olyan. A kölcsönzött könyve megfoszt attól az élménytől, hogy beleszagolok egy új könyvbe. Nem tudom mit fogok olvasni legközelebb.

Ferivel mostanában nagyon jól megvagyunk. Nincs ez mindig így, van amikor nem tudom miért de nagyon bosszant. A múltkor azt mondta Feri nekem, hogy úgy veszi észre, hogy türelmesebb vagyok a hülyeségével szemben. Lehet, hogy így van, de nem tudatos. Lehet, hogy a házasság teszi. Ez azért mégiscsak egy életre szól. Sokan azt mondják hogy csak egy papír, akkor meg minek. Én ezt másképp gondolom. Nekünk sokkal többet jelent egy papírnál. Ez egy hivatalos összetartozás, amit a lelkünkben is érzünk. Ilyenkor az ember lánya már nem csomagol össze csak úgy. Én sem. Ez egy kapocs kettőnk között, ami senki máshoz nem fűz. Mellesleg egy olyan élmény, amit sehogy máshogy nem kaphatsz meg. Az a nap tényleg életünk legszebb napja volt. Eddig! (rem. lesz még pár belőle) Nagyon sok szeretetet kaptunk a rokonainktól és a barátainktól.Azt vettem észre, hogy ez az esemény, hogy összeházasodtunk, és ők is részesei voltak ennek a napnak, a barátságunkat is megerősítette.