Egészen elképesztően gyorsan, és szinte észrevétlenül ért véget a május. Ebben bizonyára az is benne van, hogy egyik programról a másik összejövetelre estünk be gyakorlatilag egész hónapban.
A hónap elején az érettségik napjai igaz jókora feszültségben teltek, de aztán azok gyorsan elteltek. Azóta sem tud Máté semmi konkrétat az eredményeket iletően, de részben azért szerintem, mert nem is nagyon megy utána. Hivatalos eredményközlés nem volt, ő meg nem meri megkérdezni, mert hogy ha nem lettek jók, akkor mi lesz... hát mi lenne... az már olyan amilyen. De mindegy is, mert szóbelire készülni kell, és lehet, jobb is, hogy nem befolyásolja őt ebben semmilyen eredmény. A matek a héten kiderül, az biztos, az elég para, jövő héten megy szóbelizni. Arra mondjuk tanul, mást szerintem nagyon még nem vett elő.
Az érettségis hétnek remek lezárása volt a Kossuth téri rendszerváltó buli, amin szép kis társasággal jöttünk végül össze. Eleve van egy "kemény magunk", még Máté alsós idejéből lettünk jóban, és miután évekig együtt jártunk tüntetni, ez egészen összekovácsolt bennünket, és ehhez még jöttek egyéb barátok, barátnők, és rendkívül jól éreztük magunkat. A választásokl addig eltelt idő ellenére, még mindig olyan hihetetlen volt, ami történt. Teljesen hihetelen volt, hogy annyi év csalódottság, elkeseredettség után, annyiszor álltunk már tüntetve utcán, valahol a CEU-s tüntetésektől kezdve talán, de egyikünk sem emlékezett már,hogy mi volt az első olyan eset, amikor úgy éreztük, ott a helyünk, és most ott álltunk, boldogan, mosolyogva, sok tízezer emberrel karöltve ( nem tudom mennyien voltunk pontosan, de nagyon-nagyon sokan), és mindenki boldog volt és reményekkel teljes, igazi örömünnep volt.
Remek lezárása volt ennek az egésznek a szombati BL-döntő, amire pedig már évek óta rászerveződik egy kerti parti, amikor a fiúk meccset nézni, mi csajok meg a kerti padon váltjuk meg a világot. :-)
Fura volt már, hogy pont a nagy fiaink, akik révén ismerjük egymást, ők pont már nem volt ott, mindegyikük már a saját bulijába ment, de hát jó volt ez így is. Nagyon jó!
Most meg már készülünk a nyárra, lélekben legalábbis. Vannak terveink, elképzeléseink, de még semmi nincs lefixálva, csak a fiúk focitábora, Máté érettségi után Szegedre megy evezni, Milán meg majd a Művészetek völgyébe megy a barátaival.
De félő, hogy bár még gyakorlatilag még el sem kezdődött a nyár, egy szempillantás alatt vége is lesz.