Képek

Fejlődés

Estére megint megszállta Mátét az ördög, és most még a fürdés sem segített, pedig az az utóbbi időben nagyon bejött neki. Nagy nehezen sikerült kiűzni belőle, de nagyon nyugtalan volt, aggódtam (legfőképp magam miatt), hogy majd nyugatalanul fog aludni, sokszor felébred,vagy nyöszörög. De nem! Mondjuk 1-kor kelt, ami mostanában már koránnak számít, de aztán nem ébredt fel csak fél 6kor. Igaz azóta nem alszik, kicsit játszottunk együtt az ágyban, most meg a szőnyegén magyaráz valamit az állatainak.

Tegnap két fontos dolog is történt:
- az oldalára fordult, és megpróbálta elérni az odakészített egeret.
- és szépen, érthetően egy új szót mondott, most már másodjára, szóval biztos először sem értettem félre, ez pedig a GŐ.
A tavaszi napsütésben:


 

Könyvtárban

Gyorsan megjártuk a könyvtárat,persze odabent elfogyott Máté türelme, így gyorsan lekaptam két könyvet, aztán jöttünk haza. Itthon szerencsére még elvolt a teraszon, így megfőztem a paprikás krumplit, meg is ebédeltem, és még olvasni is jutott idő.
Remélem ma sikerül este Ferinek a Dm, és nem zár be megint az orra előtt, kár lenne az 50%-os bónuszt kihagyni.

Postán

Tegnap olyan felemás napunk volt, délelőtt úgy nézett ki, hogy Máté az újabban szokásos tündér formáját hozza. Ez egészen addig tartott, amíg el nem kezdtünk készülődni, hogy megyünk a postára. Nem tudom mi nem tetszett neki, de előadta a hisztis sírását, és nem akart semmiképp nyugton maradni, hiába tettem ki a teraszra, szép napos idő volt, nem volt jó neki, én meg nem tudtam készülődni. Már majdnem lemondtam a postáról, amikor egyszer véletlenül nappal szemben raktam le a hordozót, és gondolom a szemébe sütő nap miatt nem tudta kinyitni a szemét, mindensetre bealudt.

A postán egy kedves néni elcserélte velem a sorszámát, így 7-el hamarabb kerültünk sorra, ami jól is jött, mert a sok csipogás, ahogy hívják a köv. ügyfelet, felébresztette Mátét. Mondjuk csöndben volt, nézelődött, de ilyenkor mindig belémjön a para, hogy bármikor éktelen üvöltésbe kezdhet, és az meg olyan ciki, főleg, ha nem tudom meg se vígasztalni. Szóval kedves néni odaadta a sorszámát, én meg hálásan elfogadtam. Aztán a postás néni agyondícsérte a fiatalembert, aki még mindig aranyosan bámészkodott. Elmondta vagy 100szor, hogy milyen szép, (Amivel maximálisan egyetértek) Én meg csak köszöngettem, és végül már tök ciki volt, hogy agyondícséri a gyerekemet, de nem mondom, jól esett.

Aztán miután Máté ilyen jó gyerek volt felbátorodtam, és gondoltam veszek még egy tv-újságot is, bár inkább csak megszokásból vesszük, mert amit nézünk, az minidg fix időben van. Egy ember volt előttem, ezért mertem beállni mögé. Kár volt, mert jól felhőztam magam. Az a baj, hogy délidőben tele van a város (a posta is) öreglányokkal, akik tökre ráérnek cseverészni. Az előttem álló nyanya is képeslapot válogatott, de elmesélte, hogy melyiket kinek veszi, és annak mikor van a névnapja, de akkor már húsvétosat is vesz, ha már itt van, stb, stb..., azt gondoltam megütöm. Megjegyzem ilyen esetben ha tudom hogy válogatok, akkor magam elé engedem a mögöttem lévőt, amíg ki nem választom, hogy mit szeretnék. Persze bunkó múdon ő már beüttetett a gépbe valmi szennylapot, így én szóhoz sem juthattam, amíg meg nem nézegette az össze sképeslaot, névnapostól a húsvétosig. Már azon voltam, hogy otthagyom, mire nagy nehezen döntött, gondoltam most már kivárom. De még akkor kezdődött a "Milyen meleg van, tiszta nyár" című fejezet, na és ekkor már nem bírtam tovább cérnával,muszáj volt szóvá tennem, hgoy ezt talán később is meg lehetne vitatni, mert itt állok már 10 perce, és baromira nem érdekel, hogy hány radiátorból fűtenek a postán, és hogy a néni emlékei szerint mikor volt ilyen meleg utoljára. Nem voltam szerintme olyan durva, de a néninek nem nagyon tetszett, de sértődött arccal gyorsan távozott. Hát a k.... a....-t, ne tartson már fel.

Ma könyvtárba megyünk, remélem Máté jobban fogja viselni, mint tegnap.Hiába volt tök szép idő, miután hazajöttünk nem akart semmiképp a teraszon maradni, még velem sem, aztán délután elég nyűgös volt, de aztán este megint bealudt az apjával fürdés után. Próbáltam 9kor még megetetni, de úgy aludt, hogy nem evett semmit, és felébresztei sem lehetett. De szerencsére nem ébredt csak 3kor fel, hogy éhes, így ma is aludhattam egy viszonylag hosszút.

Szimpla hétköznap

Lehet, hogy végre Máténak is elég lesz az éjszakai egyszer evés?Már két egymás utáni nap csak egyszer kelt fel. És reggel is fél 8ig aludt, és akkor sem sírt, hanem csak csendesen cuppogatta a kezeit, néha eldobott egy-két eő, meg au-t a medvéinek, és ennyi. Nagyon boldog voltam. Aztán délelőtt, hol álomba zuhant, hol szépen játszogatott, én meg vasaltam, közben gyönyörködtem benne. Most kicsit bealudt megint, de ha felébred, akkor kaja, és irány a posta. Főleg, hogy az ablak alatt gazt égetnek, így kicsit füstszag van most, de nem baj, mert így szép lesz a kert.

Elfáradtunk

Hú, akkorát sétáltunk, hogy teljesen odavagyok, szinte izomlázas lettem. De kimértük a távolságot a lakás és a könyvtár között, és nagyon hamar odaértünk, pedig kerülőúton mentünk, mert csak későn jutott eszembe, hogy menjünk arra. Most már bártan el merek majd indulni kedden Matyival, merthogy vissza kell már vinni a könyveket, amiket még dec. elején vettem ki, amikor még nem nagyon biztatott a doki, hogy hamarosan szülök. Szóval akkor nagy bátran kivettem három könyvet, amiből kettő volt igazából olvasós, a harmadik az olyan szülős. De aztán Matyi meggondolta magát, és jönni akart, én meg itt maradtam a kivett könyvekkel. Aztán neten meghosszabítottam január végéig, optimistán. Csak Máté akkoriban igen sírós volt, így meghosszabítottam mostanáig, és többet már nem is lehet, de nem is kell, mert végeztem a könyvekkel. Most csak egyet veszek ki. De még nincs tervem, de az biztos, hogy nem valami nehéz olvasmányt, hanem csak valami könnyen olvashatót. Nagy monumentális olvasmányokra most igazán nincs időm, de az olvasásról nem szívesen mondok le.

 

Szóval jó nagy kört mentünk, és még így is kevesebb volt mint 2 óra. DE olyan szép idő van még most is, meg de. is, hogy Máté délelőtt is kint aludt a teraszon, aztán ugye séta. Remélem azért éjszaka is fog tudni aludni. De most nagyon békés, aranyos, fekszik a szőnyegén és beszél a játékaihoz, én meg a nagy gyerekdalok válogatás-albumot hallgatom, mert szégyen-gyalázat, de nem tudok gyerekdalokat, és most már eléggé érzem a hiányát, mert nem tudom Matyit mivel szórakoztatni, amikor nyűgös. Bár szerintem már maga, az a tény, hogy éneklek elég szórakoztató, de azt olvastam valami okos könyvben, hogy a gyerekeknek nem számít, hogy jó hangja legyen az anyukának, ők szeretik a hangunkat, akármilyen is az. Hát nem tudom..... Én mindenesetre nem bírom sokáig hallgatni magam.

Most gyorsan kiteregetek, és lehet, hogy még a vasalásnak is nekifogok, amíg nyugi van.

Dédiékkel

A tegnapi szél kicsit megviselte Matyit, elég nyőgös volt, meg ölbenlevős. Így sajnos nem a legjobb formáját hozta a dédiéknek, de azért voltak jobb pillanatai, amikor hajlandó volt kicsit huncutkodni. Kapott egy szép mackót, pihe-puha a bundája, meg egy gyagyás csigát, amit jól szét lehet szedni, és minden alkatrésze ad valami hangot. Na ezt most nagyon élvezi, csak hát ugye még nem tudja saját maga rázni, így két emberes a dolog, én rázom, ő meg nevet, én meg elolvadok a gyönyörűségtől. Miután elmentek a vendégek, gondoltam kiteszem Matyit a teraszra, mert még minidg csak nyafogott, és remélem hogy a levegő kicsit elaltatja. Hát egy frészt,üvöltött mint a sakál, így behoztuk. De ma szép napos idő van, remélem ma már helyrejön a lelkivilága. Most mindenesetre alszik, éjszaka is csak egyszer kelt, igaz, péntekről-szombatra éjszaka meg 2 óránként ébren volt, szinte alig aludtunk valamit. Mármint én meg Matyi, mert Feri jól aludt, csak fél 6kor keltettem fel, hogy most már játszon ő a gyerekkel, mert én már nagyon álmos vagyok. Így tudtam aludni másfél órát egyben. Juhé! Szóval ma csak egyszer kelt, pedig nem is evett este sem olyan későn, de nem bízom e magam.

Ma családi sétát tervezünk, Feri kertészkedést, mi meg majd nézzük Matyival a teraszról. Majd meglátjuk, mi jön össze belőle.

Kire hasonlít

Mégis csak a mi gyerekünk.

Jobban és mérgesen

Lassan újra emberként fogom érezni magamat, a náthám szépen múlik, szerencsére Matyi is megúszta a dolgot. Éjszaka nem tudom mi történt vele, de már rég nem csinált olyat, hogy nem akart visszaaludni, csak nyöszörgött. Akkor megöleltem és minden rendben volt, így öleltük egymást egy darabig, és utána szépen elaludt, fél 3 után már csak fél 7kor kelt. Úgy látszik ez a fél 7 most már rögzül, jó ideje ez egy stabil időpont reggel, de utána még visszaalszik olyan 9ig. Aztán arra gondoltam, lehet azért volt olyan kis bújós, mert napokig meg volt fosztva az anyai öleléstől. De most már minden a régi, ma már én altatom, és remélem minden rendben lesz.
Ma reggel mérges voltam, mert megint csöngettek, persze megint nem hozzánk jöttek. Jó éles hangja van a csengőnknek, ráadásul két helyen is csöng, hogy nyáron a teraszon és a kertben is lehessen hallani, de nem értem igazából azokat az embereket, akik keresnek valakit, és máshoz csöngetnek be, hogy csókolom, én X-t, vagy Z-t keresem, de ő nem nyitott ajtót. Mit gondol előrébb lesz, ha hozzám csenget? Ez egy 4 lakásos ház. Lehet hogy azt gondolja, hogy leadjuk a szomszédnak mikor -hová-miért megyünk, mikor jövünk haza? Hát nem? Bár nálunk is van egy leskelődő (de ahogy olvasom, mindenhol) talán őt kéne megkérdezni. Na de nem hergelem magamat.
Holnap jönnek Máténézőbe a nagymamám és a nagynéném. Főzni kéne nekik valami ebédet, csak ahhoz meg be kéne vásárolni, arra meg nem nagyon van idő, mert már de. ideérnek. Max. ma este, de nem szeretek már este Mátéval menni sehová, nemhogy vásárolni, szóval lehet, hogy körbenézek a fagyasztóban, remélem találok valami használhatót.
Az én kis Ludas Matyim éppen kung-fu mestert játszik:

És ma reggel vigyázállásban:

Oltás után kiütve

Furcsa volt a tegnap este, gondolom az oltás miatt, mi más lehetne, de olyan világbéke szállta meg Mátét, hogy nem nagyon tudtam hová tenni a dolgot, és persze túlspiráztam az aggódást. Este 6kor evett, aztán fürdés, majd Apánál nyugi. Ebbe a nyugizásba úgy lenyugodott, hogy fél 10kor még mindig húzta a lóbőrt, ami Mátéra egyáltalán nem jellemző, elég pontosan szokott jelezni a gyomra, főleg este. Fürdés előtt mértünk neki lázat, 37.8 volt popsiban, és a doktornő az mondta, akkor adjak neki kúpot, ha 38.1-2-t mérek. így nem adtam. De este 10kor már csak arra gondoltam, hogy biztos belázasodott, és azért nem akar enni. És különben is csak meg kéne még etetni, mert ha nem eszik, akkor biztos felébred egy fél óra múlva, amikor már éppen jól aludnék. Szóval kivettem az ágyból, megetettem, és muszáj volt megmérnem a lázát, hogy megnyugtassam magamat. Persze ettől felébredt, de nem volt sírás. Láz sem, Sőt már csak 37.6-t mértem. Így nem adtam kúpot. Szerencsére hamar visszaaludt, és nem is ébredt fel csak negyed 5kor, mjad 7kor. Most is alszik, mint a bunda, de egy fél óra mőlva fel kell ébresztenem, mert 10re jön a védőnő, és hát mégsem pizsmában kéne a gyereket prezentálnom előtte.

Én is szépen javulok, már látom az alagút végét. Ennek örömére Feri ma focizni megy, aminek azért most nem örülök annyira, mert még folyik az orrom, de remélem ha eddig nem kapott el Matyi semmit, akkor most már nem fog.
Hétvégén jön hozzá a dédi meg a nagynéni. Még csak most találkoznak először, mert mi még nem voltunk otthon Matyival, ők meg csak most jönnek. Már nagyon várom őket.

Első oltás

Ma kapta Máté az első oltását. Már egy pár napja mondogattam neki, hogy mi fog ma vele történni. Persze elbénáztam, (vagy a doktornő) mert úgy emlékeztem, hogy délután jön, erre 10kor csengettek. Ki sem akartam nyitni, még jó hogy kinéztem az ablakon, és a doktornő volt. Persze Máté épp evés előtt volt, én meg vasalás közben. Egész addig, amióíg ki nem vettem Mátét a nyugifoteléből nem is volt semmi baj, de akkor eltörött a mécses. Simogattam az arcát, és megnyugodott. Aztán megkapta a szuriját. Mondta a doktornő, hogy jó is, hogy ilyen kis hurkás, mert így jó mélyre tudta adni az anyagot, így nagyobb a valószínűsége, hogy nem lesz vele gond. Mindenesetre egész nap nyugis volt, mosolygós, aranyos, és megszakad a szívem, hgoy nem puszilgathatom össze, mert még mindig náthás vagyok. De már javulófélben, szedem az oszcillo-t, de hát még mindig nem az igazi. A tejjel szerencsére nem megy át, így csak távol kell tartanom magam a fiamtól. Este azért lázmérés, nekem is , meg Máténak is.

2kép

Petivel még vasárnap:

És egy közös:

Náthásan

Megnáthásodtam. Hirtelen jött, tegnap még semmi bajom nem volt,este már éreztem, hgoy furcsa az orrom, és reggelre be is dugult. Délelőttre elég vacakul lettem. De nekem van a legtüneményesebb kisfiam, mintha tudná, érezné, hogy nem vagyok ma a topon, olyan mint egy kis tündér. Még levegőzés után is aludt másfél úrát. pedig ezt már rég nem csinálta. Most is ül a nyugifotelében, és vigyorog mint a tejbetök, én meg majdnem elolvadok tőle. Csak most nem puszilgathatom meg. Nyomom a narancsot meg a mézes teát ezerrel, remélem Máté nem kapja el.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy meg akartam mérni a lázamat, és kiderült, hogy lemerült a lázmérőben az elem. Eddig nem jöttem, rá, hogy lehetne cserélni, de nem is érdekel most ez annyira, de így még el tudom küldeni Ferit gyógyszertárba, mert holnap kapja Máté az első oltását, és neki is úgyis meg kell majd mérni a lázát. És így legalább megkérdezi, hogy azt az oscillo akármi homeopatás szert, amit novemberben szedtem pocakosan hasonló tünetekre, szedhetem-e most is. Remélem igen, mert az nagyon gyorsan hatott. Nem szeretném sokáig madártávlatból szemlélni Mátét.

Büszkén

Tegnap olyan de olyan büszke voltam, Máté olyan kis édes volt, vigyorgott, eö-zött, szóval levette a csajokat a lábukról. furcsa volt együtt látni a két babát, Dávid 3 hónappal idősebb Máténál, de olyan nagy mellette, hogy nem is hittem el. Sajnos nem készültek képek, eltelt az idő a beszélgetéssel. Máté kapott egy csörgő tehenet, meg egy egeeres szundikendőt. Annyira örülök, amikor ilyen kis aranyos, amikor vendégeink vannak.

Nem tudom, hogy a nagy reprezentálásnak köszönhető-e vagy sem, de éjszaka csak egyszer kelt fel 3-kor. Volt már ilyen máskor is, amikor csak egyszer kelt, akkor el is kezdtem reményedni, aztán visszaállt a két kelésre, úgyhogy most nem bízom el magam.

Képeket is akartam feltölteni, de most ott sopánkodik a szőnyegén, úgyhogy ezt későbbre halasztom.

Petyusékkal

A tegnapi vendégség egész jól sikerült, szerencsére Máté is viszonylag jó volt, néha még mosolygott is, az elején volt csak kicsit nyűgös, de ölben kezelhető volt. A kaja is egész jó lett, ahhoz képest, ahogy Máté viselkedett délelőtt, de szerencsére Feri le tudta foglalni, így időben minden elkészült. Kaptunk egy kis ízelítőt egy 3 éves kisfiú aktivitásából is, hát nem semmi...., gyűjthetjük az energiát, ha lépést akarunk tartani. Estére Máté mintha már elkezdett volna javulni, nem volt nagy sírás, este is egész jól aludt, nem volt olyan nyugtalan. Lehet, hogy tényleg az időjárás volt a gond. Ma eddig nagyon kis aranyos, mosolygós. A kis könnyes szeme is javulni látszik, tegnap kamillával kicsit megmostam neki párszor, és úgy tűnik hat. Azért szerdán ha jön a doktornő megemlítem neki, de addigra szerintem teljesen rendbe is jön.
Délután jön két barátnőm, meg Dávidka, aki 3 hónappal idősebb Máténál. Már nagyon várom őket, remélem Máté is engedélyezni fog egy kis pletyizést.

Valamit elrontottunk

Tegnap valahogy nagyon elrontottuk. REggel még mosolygósan ébredt, bár az éjszakája nem volt tól jó. Mivel rohamtempóban kezdi kinőni a ruháit, gondoltam , most már illene beszerezni egy-két nagyobb darabot, így ezzel indítottunk. Vettünk is 3 aranyosat, tigriseset, medvéset, meg egy sima zöldet. Aztán mentünk Corába. Na mi odaértünk már gondoltam hogy nem fog simán menni, mert már az elején volt egy kis nyűgösködés, de amikor toltuk a kocsit akkor nyugi volt. Közben észrevettük, hgoy a pelusozó-szettját a kocsiban hagytuk. Brrrr. CSak reméltem, hgoy nem lesz rá szükség. Aztán az álmos nyőgösködésből ébrenlét lett, abból éber nyűgösködés, és én itt már nem tudtam a vásárlásra koncentrálni, csak hogy minél előbb végezzünk. Pedig ma vendégek jönnek, és arra is kellett volna vásárolni kajának valót. Szóval elkezdtem türelmetlen lenni, Ferire is, mert folyton visszadta a vásárlólistát, holott ő járt körbe, hogy összeszedje a cuccokat, én meg próbéltam Mátét egy kis türelemre inteni. Hiába! Eljött a pillanat, amikor mondtam Ferinek, hgoy kimegyek vele a babaszobába, és adok neki enni, ő meg szedje össze amit még kell. Kimentünk, akkor máté már üvöltött. Elkértem a kulcsot, bementünk, (tök jó a hely egyébként, jó hogy van egy ilyen szoba) Máté evett. Aranyos volt, ahogy sapkában nyomta, nem akartam már azt is levenni. Mondtam Ferinek, hogy ha végzett, hozza a pelusozóját. De mire Máté evett, kicsit megnyugodott, gondoltam hátha kihúzzuk akkor hazáig már ezzel a pelussal, de éreztem, hogy már elég tele van. Mire kijöttünk épp akkor végzett Feri is. Téptünk haza. Persze a vendégséghez valőnak a felét sem találtuk meg, mert nem tudtunk már arra koncentrálni. Hazafelé én megint megsértődtem egy megjegyzésen, nagyon rosszul esett, persze ezt már 100-szor tisztáztuk, hgoy nem úgy gondolta, de mindig rosszul esik, Feri szerint én értem mindig félre, lehet. Itthon peluscsere, addigra már a ruhája is pisis volt, úgyhogy ruhacsere, evés, és elmentünk a sparba beszerezni a hiányzó cuccokat. Azt jól bírta.

Na de mikor hazaértünk, mint akit megszállt az ördög. Egész du. csak sírt, nyöszörgött, bömbölt, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni. Feri szerint a hideg miatt, szeritnem lehet hogy egy kis lelki terror is volt benne, hogy hagytuk először éhezni, aztán meg a pisis pelusban. Nehezen aludt el, és 3szor is fel kellett kelnem hozzá éjszaka.
Most nyugiban van, elvileg, de már előre rettegek, mi lesz ha itt lesznek a barátaink, ráadásul egy 3 éves kisfiúval. Remélem nem fogok végképp kiborulni. A zaj teherbírásom mostanára eléggé a minimumra csökkent.
Majd meglátjuk.

Feladott elveim

Amikor még nem volt gyerekem, azt gondoltam, hogy:

- én biztos nem fogok lábujjhegyen élni, szokja csak meg a gyerek, hogy mi is élni akarunk, és én majd ugyanúgy fogok tv-zni, meg zenét hallgatni, mint korábban. Most én is lábujjhegyen mászkálok, este szinte némán hallgatjuk a tv-t, és örülönk hogy végre sikerült elaltatni. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha azért ébred fel, mert én a helyszínelőt nézem a tv-ben.

- azt mondtam, hogy biztos nem fogok babazenét hallgatni, mert irtó gagyi, és nem hiszek benne. Nos, most minden nap meghallgatjuk az ajándékba kapott cd-t(igaz, ez nem az a hagyományos gügyögős, hanem normális zene). Ha sír a gyerek, akkor már minden elvemet a sutba vagyok képes dobni, csakhogy meg tudjam vígasztalni.

- az előzőhöz kapcsolódva, azt gondoltam, hogy én nem fogom az első nyekkenésre ölbe kapni. Nos, miután kiismertük egymást, tudom, hogy a kezdeti nyekergést veszett ordítás követi, amiből nincs kiút, jobb ezt megelőzni, tehát, amikor észreveszem, hogy közeleg a baj, gyorsan megelőzöm, és ölbe veszem. Persze ez az én gyengeségem, de most már nincs mit tenni.

- azt gondoltam, hogy én leszek olyan reális, hogy látom majd gyerekem hibáit. Nos, az én szememben Ő a legtökéletesebb, legszebb gyerek a világon, nem is kívánhatnék mást. ( na jó a vörös hajával még bajban vagyok, de hát vörösen is szeretni fogom:)

Szóval azt hiszem ez a két hónap engem is megváltoztatott, és most már tudom, milyen az, amikor a magam érdekeit háttérbe kell szorítani, ill. az én érdekem egyezik a Máté igényeivel, a cél, hogy neki minél jobb legyen, a kis problémáira minél előbb gyógyírt találjak, mert most már nekem is akkor jó, amikor neki, én is akkor mosolygok, amikor Ő, szóval így lettünk mára egy test két lélekből, két test egy lélek:-)))

Ilyen volt:

 
Ilyen lett:

Máté 2 hónapos

Hát újra eltelt egy hónap. Rohamléptekben telik az idő, és Máté nő mint a répa. Már 5 kiló, és nem tudom, hány cm, de szerintem olyan 57 körül lehet, amennyire meg tudtam mérni. De a fürdőkádját már csaknem végigéri, ha kinyújtózkodik, és elkezdte kinőni a ruháit, az én bánatomra. (Volt néhány kedvenc darabom, amit már nem tudok ráadni) A baj csak az, hogy a meglévő 62-esek pedig még elég nagyok rá, szóval most kicsit megcsappant a ruhatárunk.

Tegnap megnézegettük Máté eddigi életéről készült legszebb fotókat, amiket elő is hívattunk már rég, most feliratoztam őket, és közben csodálkoztam, mennyit nőtt és okosodott a mi pici fiunk. most már rendgeteget mosolyog, igazán kommunikatív lett, egyre több olyan hangot ad, amit eddig nem, (pl. gő, ez most a legújabb) és módfelett szórakoztató.Beszélget az állataival, és velünk is, de amikor le akarom videózni azt rögtön észreveszi, és nem mond semmit. Ugyanez van, ha a mosolyát szeretném megörökíteni, akkor is abbahagyja, és csodálkozó, kerek szemekkel bambul rám. Nagy ravasz, mert akkor rakja tele a pelusát, amikor éppen tisztát kap. De a pelus nélküli pisilésről egyelőre leszokott, az én nagy örömömre, volt, hgoy 4szer is komplett ruhacserét kellett végrehajtani rajta pisi miatt.

Sajnos a hasonfekvést még mindig nem szereti, de becsülettel hasra fektetem minden nap, ami persze sírásba fullad, de az alatt a kis idő alatt szépen tartja a buksiját.

A szeme elkezdett világosodni, de még mindig kék, a haja hol több, hol kevesebb, de ahol van, ott nagyon nő. Van bennünk egy kis para, hogy vörös lesz a gyerek, de én még nagyon reménykedem, hogy ez még megváltozik. Valahogy nekem furcsa egy vörös fiú (mindig az a szám jut eszembe, hogy "vörös hajú, szemüveges", erről meg az a VEN, amikor Svensson volt a rektorjelölt, és erről meg egy csomó minden, amit most azért nem írnék le, ez mégiscsak a Máté hónapfordulós összesítése)

Itt sajnos most abba kell hagynom, Máté követeli azt ami neki jár, és követelésének hangot is ad:)

Így aludt ma reggel

Aranyos

Annyira aranyos! Reggel huncutkodva ébredt, igaz, korán, már fél 7kor. Most meg alszik a nyugifotelében, és nem tudom ki merjem-e onnan venni, nehogy felébredjen. Este nagyot beszélgetett az apjával, Apa mondta neki, hogy eö, Máté meg válaszolt. Nagyon aranyosak voltak. Képek később:)

Képek

Mostanában ezt a repülőzést szereti a legjobban apával. a kedvencem ilyenkor ahogy a lábfejét tartja, hátrafeszíti, nagyon gyagyás.


Ez az egyik kedvencem, bár minden héten van új és még újabb, de itt nagyon békésen alszik:

Igazi manószerelésben. Csak nemrég jutott eszembe, hogy van egy ilyen plüss rugija, még épp időben, mert már nem sokáig lesz jó.

Ortopédián

Tegnap voltunk ortopédián. 9-re volt időpontunk. Fura, volt, hogy fel kellett húzni az úrát, nehogy elaludjunk, nem mertem Máté belső órájára bízni magunkat. Persze egy fél órával korábban keltett bennünket, és még így is rohanás volt, elszoktam már attól, hogy valahová időre kell mennem, azt meg még nem szoktam meg, hogy Mátéval mennyi időt kell számolni a készülődésre. Na de éppen időben odaértünk, még úgy is, hogy az ikea-ban parkoltunk, utóbb kiderült jobban is jártunk, mert az sztk parkolójában 250 ft egy óra, az ikea-ban meg az első óra ingyenes, és simán végeztünk egy óra alatt.) Azt mondjuk nem értem, hogy egy rendelőintézet parkolóját hogy lehet fizetőssé tenni, na de mindegy. Máté kezdetben jól viselte a herce-hurcát, csak az volt a baj, hgoy egyszerre hívtak be minket az előttünk lévőkkel, nekik két kisfiuk volt. Őket elkezdte vizsgálni a doktornő, nekem meg le kellett pucérítanom Mátét. Meg is tettem, és nagyon aranyos volt, vigyorgott mint a tejbetök, csak aztán elveszítette a türelmét, és mire ránk került a sor, addigra persze eltörött a mécses. CSak a végére nyugodott meg kicsit, meg amikor már öltöztünk fel, és kicsit megszeretgettem. A diagnőzis szerint kicsit kötött a jobb lába, ezért tornáznia kell minden pelusozásnál. Egyelőre nincs ellenvetés, úgy tűnik élvezi, de ha látom, hgoy nincs kedve hozzá, akkor csak kevésszer csináljuk, ha meg nyugisabb, akkor többször.

Aztán árkádban beültünk egy kávéra Frei Tamáshoz. Megint az a csaj volt, aki elrontotta a kávémat. Most Feri újra megkísérelte elmagyarázni neki, mit is szeretnék valójában. És láss csodát, azt kaptam, amire vágytam, most vagy én nem voltam érthető a múltkor, vagy a férfiakra jobban odafigyel a kiscsaj. Aztán jót nevettünk azon, hogy a csaj biztos azt hiszi, hogy mi valami űbermájerek vagyunk, akik mindig kávézóba kávéznak, (mint a Barátok köztben), de nem nem vagyunk azok. Van saját kávéfőzőnk, használjuk is, de már írtam korábban hogy ez nálunk amolyan hobbi, a hobbijára meg ennél többet is elkölt az ember. Hát nem?

Gyorsan beugrottunk még Sparba is, csak kenyér kellett, meg valami felvágott. Megint e kezembe vettem egy kenyeret, amiből fél kilő 409 ft-ba került, még szerencse, hogy megnéztem. Most már értem, hogy a múltkor is miért fizettünk, annyit amennyit. Lehet, hogy mégis rá kéne állnom a rendszeres kenyérsütésre, csak hát sosem úgy sikerül, ahogy tervezem, és ez mindig elveszi a kedvemet a további próbálkozástól.

Jó volt, hogy tegnap itthon volt Feri, mert baromi fáradtnak éreztem magamat, meg a fejem is fájt, és amikor Matyit beleraktam a nyugifotelébe, és édesen vigyorgott a világra én gyorsan elmentem és aludtam egy fél órát, a fiúk meg gépeztek. Ma egy kicsit jobb már, nem tudom, hgoy a front miatt fáj-e a fejem, de nagyon nem örülök neki, mert korábban sosem fájt, most meg már 3 napja. Ennek köszönhetően úgy aludtam megint, mint akit fejbe vágtak, és Máté is rendes volt, mert nem kelt fel csak 3-kor. Remélem lassan átáll erre a menetrendre, és sikerül végre elérni, hogy csak egyszer egyen az éjszaka.

Sokminden egyben

Elhoztuk a nyugifotelt. Eddig sikeresnek bizonyul a próbálkozás, remélem nem csak az újdonság varázsa teszi, de beleültetem Matyit és vigyorog mint a tejbetök. A nagyszülők teljesen odavoltak, milyen kis aranyos, és mennyit nőtt, mióta nem látták. Hát igen..., napról-napra nő, meg okosodik, még én is észreveszem, nemhogy aki nem is látja minden nap.

Este elmentünk vendégségbe. Lelkiismereet furdalásom volt, mert elkombináltam az időt, és nem tudtam megetetni Mátét itthon. De azrán nem volt semmi gáz, mert Zsoltiéknál gyorsan bekajált, aztán végig aludt mint a bunda az apa mellkasán. Nagyon édes volt. Amikor meg ébren volt, akkor meg csak nézelődött meglepődve, hogy hová is került. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen szépen viselkedik. Féltem, hogy sírás lesz, és tönkreteszi az estét, egyébként is van/volt egy ilyen parám, hogy majd kiesek a társaságból, de úgy tűnik alaptalan volt a félelmem, nagyon jó fejek a többiek. És ha Máté már egy picit nagyobb lesz, akkor még bátrabban ki merünk vele mozdulni, és akkor még jobb lesz:)

Nagy dilemma volt, hogy ki vezessen hazafelé, mert Feri szeretett volna inni, de én meg nem vezettem már vagy 3 éve, mert Bercit nagyon nehéz volt vezetni, mikor meg Misut megvettük, akkor meg már nagy pocakom volt, és akkor meg már nem akartam. (az autóban Máté akkor mindig kirúgta az oldalamat) Szóval ez volt a premier. Persze nagyon izgultam mi lesz, de egész jól ment szerintem. Először furcsa volt, de aztán már élveztem is, és Feri sem félt, de lehet, hgoy ez csak a bor meg a meggypálinka egyvelegének köszönhető. De épségben hazaértünk.

Máténak így tegnap bűznapja volt, mert fél 10 körül már nem akartam nekiállni a fürdetésnek, meg én is fáradt voltam, meg ő is elég szunyás volt, evett, és el is alaudt, nem is kelt fel csak fél 2kor. Igaz, hogy én már fél 1-kor is ébren voltam, és vártam mikor ébred a gyerek:) Eléggé küzdött éjszaka, de nem ébredt fel, csak félálomban harcolt a pukimanóval, én meg hallgattam az ágyamban, mert én persze nem tudok aludni, amikor ő küzd.

Ma lehet, hgoy elmegyünk postára, még nem tudom, milyen kedvem lesz. Vasalnom is kellene, mert áthúztam az ágyneműt, és már kimosva ott figyelnek, hogy a helyükre kerüljenek, csak hát utálom az ágyneműt vasalni, de még jobban utálok vasalatlan ágyneműbe belefeküdni. Kezdem magam mosúmedvének érezni, mert minden nap mosok, van amikor két kört is berakok, plussz a vasalás. Ha ezt összeadom, akkor az életem nagy részét csak mosással meg vasalással töltöm. Még jó hogy feltalálták a mosógépet, különben kiköltözhetnék a patakpartra.

Az ifjú Indiana Jones

Annyira jó ez a fotel, teljesen odavagyok, séta után evett, kicsit nyüszögött, és most benne ül már jó ideje, és tök élvezi, már megbarátkozott az állatokkal is, amik lógnak rajta, először szerintem félt tőlük, mert olyan nagy kerek szemekkel nézte őket, rémült accal. Most meg olyan édes, hogy legszívesebben szétpuszilnám, csak ül, hol az egyik játékot nézi, hol a másikat, közben "beszél" hozzájuk. (Egyelőre eö, ao, és ó hangoknál tartunk beszédügyileg, legalábbis én így értem a hangokat)

Igazi partiarc

Berciről

Este egész nagy nyugalom volt, és most először vigyorgott fürdés közben. A fürdésnek ez már a harmadik formája, volt az üvöltve bömbölős, aztán a nyugalommal tűrős, és most a vigyorgós. Mostanában már az öltözésnél sem sír, vagy ha igen, akkor már csak a vége felé, és nem olyan vészesen. Belejön, mint kiskutya az ugatásba.

Az elmúlt napokban sokat gondoltam Bercire. Nem tudom, miért kezdtem úgy elromantikásodni. Berci családtag volt, sok kalandot megéltünk együtt. És annak ellenére, hogy ő "csak" egy zastava, egész távoli vidékekre is elvitt minket. Megjártuk vele a Tátrát, kétszer is, másodjára még Lengyelországba is átvitt, voltunk vele Bécsben, Szlovákiában, sok-sok helyen itthon (Sopron, Veszprém, Balaton, és még csomó egyéb helyen, mindezt többször is megjárta), volt sok lakodalomban, ahol vidáman tülkölt:) És a családtagjaink, barátaink, kollegáink is mind csak Bercinek szólították, és érdeklődtek hogyléte felől. Berci az egy életérzés volt számunkra, a gondtalan fiatalság jelképe, az első autónk. Na most sem vagyunk éppen öregek, de azért egy pici gyerekkel már nem lehet egy Bercire számítani, ill. lehet, hogy nem lehet rá számítani. A vége felé Berci már kezdett nagyon furcsán viselkedni, kijött rajta néhány öregkori betegsége, és amikor már tudtuk hogy bővül a család, már nem is terveztük a javíttatását. Így lett egy Misunk, Berci pedig új gazdára lelt. Misu is családtag, de őt már nem kell annyira szeretgetni, hogy reggel elinduljon, ő megy magától. (először furcsa is volt). Szóval sok szép emlék köt össze minket. Meg amik nem voltak olyan szépek, most már arra is nosztalgiával gondolok, pl. amikor megállt a 40 fokos nyári hőségben az M0-s közepén, mikor a szervízbe beletörtek valami csavart, és másnap esküvőre kellett mennünk Veszprémbe, mikor kérdéses volt, hogy hazajutunk-e vele karácsonykor, mert Zuglőtól a Stadionokig 3szor figyelmeztettek, hogy Berciből folyik valami, aztán nem jó a kereke stb...,vagy amikor az első közös napunkon nem jött ki a benzinkútról, mert elment minden áram benne. (valami vezeték nem jól csatlakozott, csak hát két nap múlva indultunk a betervezett Tátrai utunkra,vele:) De hát Ő volt Berci, és Bercivel együtt eladtuk az őnfeledt életünket is, mert itt van most már Matyi, akit nem tehetünk ki a bizonytalanságnak. Most már felelősek vagyunk érte (is). Ez már egy új élet!

 
És íme, Bercivel a Tátrában:

Dilemma

Holnap zsufi nap lesz, remélem Máté bírni fogja a strapát. Reggel el kell menni a nyugifotelért, szerencsére itt van a közelben, szóval az még nem gáz. Aztán délelőtt jönnek a szentesi nagyszülők, plussz sógornő, ő marad is itt csütörtökig. Délután még nem tudom..., Feri háromkor focizni megy a fiúkkal, aztán lesz valami sörözés. De még nem tudom, hogy a focira mennjünk Mátéval szurkolni, vagy a sörözésre. Ha a sörözés valakinél lenne otthon, akkor mind a kettőre el tudnánk menni, mert akkor az evés is meg a pelus is megoldott, de egyelőre nem tudunk semmit. De majd holnap kiderül.

A mai nap egészen jól telt, nagyot sétáltunk a környéken, és végre eszembe jutott, hogy másoltassunk kulcsot, mert már régen készülünk rá, csak mindig elfelejtjük. Máté kapott egy újabb flakon infacolt, remélem ez már az utolsó lesz, mert én már észlelem a javulást. Remélem ő is.

Mindenféle

Megvettük a vaterás nyugifotelt. még nem írt a fickó mikor lehetne nyélbe ütni az üzletet, de jó lenne, ha még ma el tudnánk érte menni, mert a holnap az elég húzós lesz. Főleg Matyinak.

Voltunk tegnap árkádban, a kávézóban . Persze jól ráfáztam, mert nem olyan kávét kaptam amilyet kértem. De én vagyok a hülye, mert folyton problémázok. Én a hosszú tejeskávét szeretem. Igazából már csak napi egyet iszom, reggel, de az látszükség, Matyi ide vagy oda, azt meg KELL innom, különben beláthatatlan következményei lesznek. Délután már csak hobbikávézó vagyok, csak az íze miatt, meg a hangulat kedvéért. Kevés kávé sok tej, tejszínhab. De a kávézókban minidg tejhabot adnak, amit nem zeretek, mert értelmetlennek tartom felhabosítani a tejet, mert semmi íze nincsen, még csak tejíze sem. Szóval jó alaposan körbeírtam, hogymilyen kávét szeretnék, nekem egyébként tök egyértelmő volt, de lehet, hogy nem volt az..., erre a hosszú tejeskávém helyett kaptam egy rövid presszót, igaz, volt benne tej, meg a tetején hab, de hát..., brrr, ilyenkor nagyon mérges vagyok, mert rákészülök valami jóra, és ezt kapom..., na mindegy, ilyenkor mindig szegény Feri szív, mert elcseréltük a kávénkat, mert ő persze nem problémázott annyit, és ő jó kávét is kapott.

Aztán végre sikerült most már jóra megcsinálni a webkamerát. A megvilágítással volt a baj, úgyhogy gyorsan beugrottunk még ikeába is, vettünk egy kislámpát. Most skypolás, webkamerázás közben úgy érzem magam, mintha vallatnának, de legalább jó a kép a túloldalon, és nem kellett új kamerát sem venni.

Matyi egész tűrhetően viselkedett tegnap, persze az esti műsorszáma sosem marad el, de viszonylag gyorsan elaludt, igaz kétszer kelt, de akkor is gyorsan visszaaludt. Megint meg fogok próbálkozni a hasonfektetéssel, mert éjjel oldalfekvésből eltornázta magát félhason fekvésbe, és úgy tűnt nem zavarja, még élvezte is szerintem. hátha rákapna a hason fekvésre, és akkor talán a pocakja sem zavarná éjszaka, de eddig nem akart sosem 5 percél tovább hason lenni. DE a barátnőm is azt mondta, hogy az ő babája is csak később szokott rá.

Észrevettem, hogy amikor elmegyünk valahova, és távol vagyunk több órát, Máté végig alszik. Nem kér enni, nem kell pelust se cserélni. Visont du. ilyenkor úránnként telerakja a pelust valamivel. Behozza a lemaradást.
Alig várom, hogy kipróbáljuk a nyugifotelt, nagy reményeket fűzök hozzá!!!

Nyugifotelt keresünk

Olyan gyorsan eltelt az idő tegnap, hogy a sok-sok tervemből egyelőre csak 1 valósult meg az avent. Azzal is egyelőre barátkozom, remélem belejövök, mert különben.... Azért még gyorsan beugrottunk feltérképezni a pihenőszék kínálatot, de azt már csak kutyafuttában, mert Máté akkor már kezdett türelmetlen lenni, és el szerettem volna kerülni, hogy az egész üzlet megismerje a hangját. De valószínű vatera lesz belőle, remélem nem fázunk rá, ezzel is kicsit fenntartásaim vannak, de hát mégiscsak feleannyiba kerül, mint a boltban.

Talán ma be tudunk térni az újra kedvenc kávézómba, de még nem körvonalazódott a nap. Lehet, hogy Gödöllőre megyünk látogatóba, még ez sem biztos. Máté persze megint akkor aludt vissza reggel, amikor az én szememből már kiment az álom. Még most is alszik. Persze a nagy ágyban, elvész benne, de nagyon aranyos.

Most meg el vagyok innen küldve:(

Kívánságlista

Tegnap nyugis volt Máté, egyelőre ma is csak mosolyog. Most itthon van Feri, elvileg szabin, de máris hívták telefonon. Úgyis az lesz a vége, hogy itthonról kell dolgoznia, közben meg van egy csomó szabija, meg a főnöke is mondja neki, hogy jöjjön szabira. De ha elvileg szabin van, akkor meg ne várják már el, hogy itthonról dolgozzon, vagy ha igen, akkor meg nincs szabin. Nagyon mérges vagyok!

Elvileg ma megyünk városba. Végre veszünk mellszívót, amit már régen akarok. Mondjuk eddig még nem volt égető szükségem rá, de azért nagyon szeretném, hogy legyen, mert mégiscsak jó ha van, mert akkor hosszabb útra is el mernék már indulni Matyival, ha lenne egy kis tartalék a hátizsákban. Valahogy fenntartásaim vannak a bárhol-bármikor szoptatással kapcsolatban, én azért egy padra nem ülnék le szoptatni, annál szemérmesebb vagyok. Aztán szeretnék egy webkamerát, mert ami van azt olcsón vettük, és hát a minősége is olyan. Meg szeretnék Matyinak egy nyugifotelt, olyan rezgőset, mert már nem nagyon bírom sokáig ölben ringatni, pedig sajnos még mindig igényli, ha valami nyomja a lelkét. Remélem ezzel ki tudok váltani egy kis ölbenlétet. Láttam vaterán jót, de azért szétnéznék pár boltban, hogy mi a kínálat, megéri-e vaterázni. Lehet, hogy az új sem sokkal drágább, és akkor meg már inkább új.

Tgyás

Megkaptam a tgyást. Csak nem tudom, olyan fura ez az egész. Most vagy én vagyok ennyire gyökér, hogy nem értem, hogy számolják, vagy rosszul számolták, vagy én számoltam rosszul. Jó lenne egy papír róla, amin minden rajta van, írtam is a cégnél az illetékesnek, hogy küldjön már valamit. Szerintem másfél hónapnyi pénz járna most nekem. Na most amit kaptam, az egy havinak sok, másfélnek kevés. De most már abban sem vagyok biztos, hogy jó évet számoltam-e. Mert hát nem mindegy! (ugye, ugye, a 10%-os fizetéscsökkentés már akkor sem esett jól) Szóval nem tudom, de már a dec. végén utalt betegállományos pénzemnél elveszítettem a fonalat, mert akkor meg 2 hét betegre, meg 4 nap kórházra majdnem annyit kaptam, mintha dolgoztam volna egész hónapban. BRRRR... Utálom ezeket a pénzügyeket! És az a baj, hogy ha alaposan utánanéznék biztos minden világos lenne, csak hát annyira utálom, hogy utánanézni sincs kedvem.

Mindenesetre most reménykedem, hogy majd küldenek valami elszámolást, és akkor minden kiderül.

Hétköznap

Most már igazán jöhetne a tavasz, vagy legalább ez a frontos idő elmúlhatna, mert nagyon megvisel mind a kettőnket. Máté teljesen odavan ilyenkor, megint ráállt az éjszakai kétszer evésre, ha a 6 órásat is ideveszem, akkor háromszor kelek. (Nekem még a hajnali 6 is éjszaka, ha csak 6 órát alszom 3 részletben) Persze aztán reggel visszaalszik, de én akkor már nem tudok úgy aludni, mert addigra felpörgök, és ilyenkor gyorsan eltakarítom a konyhában az esti romokat, (erre este egyáltalán nincs idő), berakom a mosást, vasalok, közben bekapom a reggelimet. Mire végzek, addigra meg már vagy felébred Máté, vagy hamarosan fel fog. Na mindegy, reménykedem, hogy lassan azért majdcsak változik valami.

Most nagyon arra készülök, hogy már csak holnap megy Feri dolgozni, ezt ígérte, merthogy holnap lejár a bérlete, és mivel januárban alig volt itthon, pedig megígérte, meg hát ott van egy csomó szabija, talán most tényleg sikerül kivennie őket. Csak hát egyelőre szar időt mondanak, pedig jó lenne valahová kirándulni, de majd meglátjuk, addig még sok idő van.

Anyának érzem-e magam?

Tegnap Feri megkérdezte, hogy anyának érzem-e már magamat. Nem tudtam mit mondjak erre. Ezen gondolkoztam ma reggel az etetés közben, miközben figyeltem Máté elégedett arcocskáját, és olyn, de olyan aranyos volt. (Akkor tetszik a legjobban, amikor elégedetten befejezi az evést, és akkor csücsörít, és kiskígyózik, nagyon édes) Hát nem tudom. Ha őszinte akarok lenni, akkor a válaszom még mindig nem. Igaz, nem tudom, mit kellene éreznie egy jó anyának. De azért már alakul. Pl. aggódom Mátéért, amikor vígasztalhatatlanul sír, büszkén feszítek mellette séta közben, és kedvesen mosolygok, ha megdícsérik, és válaszolok a kérdésekre. Igyekszem a tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel gondoskodni róla. De úgy érzem, minden amit csinálok, mondok, nem ösztönből jön. Bár egyre többször van, hogy tudom, miért sír, vagy kitalálom, mi lenne jó neki, de még mindig úgy érzem több a görcsös próbálkozás, mint az ösztönös tett. Szerintem akkor leszek igazán anya, ha már nem egy megoldandó feladat lesz számomra az, ha sír a gyerek. De vajon mikor jön el ez az idő? Arra is gondoltam, lehet, azért megy olyan nehezen az anyaságra való átállás, mert kicsit felcserélődtek bennem a dolgok akkoriban, amikor döntöttünk róla, hogy legyen. Valójában nem is volt igazi döntés, inkább egy orvosi javaslat volt, hogy na most aztán most már tényleg kéne, míg nem lesz késő. ( na nem a korom miatt, az a fránya mióma...) Aztán ott volt a munkahely, ahol egyre silányabbul mentek a dolgok, és egyre inkább úgy, ahogy nekem nem tetszett. Szóval jó megoldás volt, hogy akkor vállaljuk be most a gyereket. És jó is! Csak valahol mégis hiányzik az a ráhangolódás, hogy lélekben rákészüljek, hogy tényleg ÉN akarjam, ne a körülmények tegyék indokolttá. Szóval talán ezért megy lassabban az anyává válásom.

De mindenek ellenére Matyi tényleg egy kis csoda, sokszor elképedek, hogy hogy lehet kettőnkből egy ilyen kis tünemény.

Séta után Máté még nem akar fényképezkedni:

A hétvégénk egész jól telt, igaz itt volt anyu, aki örömmel pesztrálta Mátét, így egy kicsit helyre tudott jönni a vállam és a hátam. Külön jó, hgoy telepakoltuk a hűtőt kajával, így lehet, hgoy az egész hetet kihúzom főzés nélkül. Persze Máté ilyenkor, amikor vendég van a háznál egy tünemény, mosolyog, beszélget. na jó volt egy kis nyafi is, de nem olyan vészes. Bezzeg, amikor ketten ill. hárman maradtunk, akkor aztán hangot adott a nemtetszésének. Este megint nagyon nyűgös volt, aztán szinte álomba sírta magát, aminek az lett a következménye, hogy megint 2szer kelt, sőt a második evés után már nem tudott nagyon visszaaludni, mert kínozta a pocakja, amiről azt gondoltam már múlik. Persze lehet, hogy csak azért küzdött annyira, mert álmos volt, de úgy belehergelte magát, hogy Feri is felébredt, pedig nem szokott. Mindenesetre pukipózba tette, és ott meg vigyorgott mint a tejbetök, aranyos volt, na de hajnali fél 4kor? Aztán reggelig mellettem volt, nem szándékosan, hanem mert mindketten jól elaludtunk.

Most írta Feri, hogy lehet, hogy már márciusban indul a milánói projekt. Örülök is meg nem is, először úgy volt, hogy megyünk mind a hárman. De most hogy Máté ilyen hasfájós-nyűgös, nem tudom, hogy el mernék e vele indulni. Persze addig még sokminden változik majd vele, de egyelőre nem tudom mi legyen. Itthon sem maradnék szívesen vele egyedül, mert akkor aztán végképp el leszek zárva a nagyvilágtól. Gondoltam rá, hogy esetleg hazamegyek addig anyuhoz. Kérdés, hogy azt meg én meddig bírnám.

 

Képekkel

Már nem is merem leírni, hogy tegnap Matyi megint nagyon odavolt. Nem volt vele különösebb gáz, mondjuk este bömbölt, de egész nap olyan kis nyugtalan volt, még játszani sem akart. Ma egyelőre jól viseli a napot, játszik a szőnyegén, közben csuklik, és mondja, hogy "íííj".

Ma jön anyu. Nagyon be van sózva, remélem így megszabadulok egy kis esti Mátériszálástól. Estére már mindig nagyon megfájdul mindenem. Nem hiába, Máté már 4500g.

Végre sikerült néhány képet lekicsinyíteni. Íme:

Nyitott szemmel:

Nagyfiúsan:

És a kedvencem: